Az Apocalyptica egy többszörös platinalemezes szimfonikus metal banda Helsinkiből, Finnországból.
Az Apocalyptica először fém tribute kvartettként alakult. Ezután a banda a neoklasszikus metál műfajban dolgozott, hagyományos gitárok használata nélkül.
Az Apocalyptica debütálása
A Four Cellos Plays Metallica című debütáló albuma (1996), bár provokatív volt, a kritikusok és az extrém zene rajongói világszerte jól fogadták.
A kemény hangzás (gyakran más zenészek kíséretében) kifinomult klasszikus technikákkal, a hangszerhasználat újragondolásának képességével, valamint ütős riffekkel jön létre.
A csoportnak sikerült zenéjét népszerű neoklasszikus hullámmá alakítani szerte a világon.
Együttműködés más művészekkel
Az Apocalyptica eredetileg egy kvartett volt, amelyben csak cselló szerepelt. Később azonban trió lett a csoportból, majd csatlakozott egy dobos és egy énekes. A 7. szimfóniában (2010) Dave Lombardo (Slayer) dobossal, valamint Gavin Rossdale (Bush) és Joe Duplantier (Gojira) énekesekkel dolgoztak együtt.
A zenészek vendégszerepeltek a Sepultura és az Amon Amarth albumokon is. Egyszer turnéztak Nina Hagen előzenekaraként.
Az Apocalyptica hangjának fejlődése
Míg az Apocalyptica hangzása a thrash metalról egy lágyabbra vált, a banda két albumot adott ki: a Cult és a Shadowmaker. A hangzás fejlődött, most már progresszív, szimfonikus metál hangzás.
Az Apocalyptica eredetileg klasszikusan képzett csellistákból állt: Eikki Toppinen, Max Lilja, Antero Manninen és Paavo Lotjonen.
Első siker
A zenekar 1996-ban nemzetközileg is fellépett a Four Cellos Plays Metallicájával. Ez az album egyesítette formális csellójátékukat a heavy metal iránti szeretetükkel.
Az album népszerűvé vált a klasszikus rajongók és a metálosok körében egyaránt. Két évvel később az Apocalyptica újra felbukkant az Inquisition Symphony-val. A Faith No More és a Pantera anyagok borítóverziói szerepeltek benne.
Hamarosan Manninen elhagyta a csoportot, és Perttu Kivilaakso váltotta.
A zenekar tagjai nagybőgővel és ütőhangszerekkel is kiegészítették a Cult (2001) és a Reflections (2003) mixet, amelyben a vendégdobos, Dave Lombardo a Slayerből volt. Max Lilja kilépett a zenekarból, Mikko Siren pedig állandó dobosként csatlakozott.
Az Apokaliptikus csoport későbbi munkái
A Reflections újra megjelent Reflections Revised néven, egy bónuszdal Nina Hagen dívával. 2005-ben jelent meg a névadó Apocalyptica című mű.
2006-ban jelent meg az Amplified: A Decade of Reinventing the Cello kollekció. A zenekar a következő évben tért vissza a stúdióba a Worlds Collide-on.
Az albumon a Rammstein énekese , Till Lindemann is közreműködött, aki David Bowie "Helden" című dalának német változatát adta elő. Az Apocalyptica 2008-ban adott ki egy élő albumot. Ezt követte a kalandos 7. szimfónia (2010), amelyen Gavin Rossdale, Brent Smith (Shinedown) és Lacey Mosley (Flyleaf) is közreműködött.
2013-ban a zenekar kiadta az ambiciózus Wagner Reloaded: Live in Leipzig című CD-t. 2015-ben pedig a zenészek kiadták nyolcadik stúdióalbumukat, a Shadowmakert. Kerülték az énekesek változó felállását, és Frankie Perez tehetségére hagyatkoztak.
2017-ben és a következő évben a banda turnézott, hogy megünnepeljék bemutatkozó albumuk 20. évfordulóját.
A Plays Metallica: Live 2019 tavaszán jelent meg, miközben a zenekar stúdióalbumot írt és rögzített.
Néhány ok, amiért érdemes megismerkedni a csoport munkájával
1) Megalkották saját egyedi műfajukat.
Az Apocalyptica 1996-ban lépett színre. Ilyen zenészeket még senki nem látott. Nemcsak az emberek metálszemléletét változtatták meg, hanem létrehozták a szimfonikus metál műfaját is a csellón.
Bár sokan követték a nyomdokaikat, senki sem tette ezt ugyanolyan tehetséggel és lendülettel. A Four Cellos Plays Metallica című albuma egy metal banda slágereinek új megközelítése volt. Az Apocalyptica együttes továbbra is ugyanabban a szellemben játszik ezekben az években.
2) A színpadi játék elsajátítása.
Minden alkalommal, amikor az Apocalyptica színpadra lép, világosan látszik, mennyire szeretik. Mivel Antero az utolsó turnén volt, a banda a játék csúcsán volt. Érdekes volt nézni a négy csellista és a dobos interakcióját.
A játék elképesztő minősége és hihetetlen energiájuk elbűvölő. A csoport könnyen áttér a lassú szimfonikus remekművekről a kemény és energikus rockdalokra. A zenészek olyan érzelmekkel teli utazásra vitték a közönséget, amely a koncert végére mindenki elégedett volt.
3) Humor.
A zenekar soha nem vette magát nagyon komolyan, és nem félnek szórakozni a színpadon és azon kívül sem. Szettjeikben mindig van néhány humoros pillanat. Az egyik legfontosabb esemény az volt, hogy Anterót zaklatták, és Perttu meg merte hívni Paavot táncolni. Gyorsan elfogadta az ajánlatát. Kihúzott egy széket, felállt, hogy sztriptízt táncoljon, lehúzta a nadrágját és mindenkinek megmutatta a boxerét.
4) Barátság.
Ritkán találni olyan zenekart, amely mindaddig együtt marad, amíg fellép, anyagokat rögzít, és továbbra is élvezi az utazást és a zenélést. De az a tény, hogy az Apocalyptica tagjai továbbra is élvezik az egymással való együttlétet, inspiráló volt. A színpadon való interakciójuk az egyik kulcsfontosságú része élő fellépéseiknek. És az egyik oka annak a sok közül, amiért a "rajongók" folyamatosan visszatérnek ebbe a csoportba.
A szokásos hang megváltoztatásának képessége. Az Apocalyptica soha nem félt kísérletezni és új dolgokat kipróbálni. Az évek során pedig a banda kibővítette "eredeti" hangzását, nemcsak saját szerzeményeket készítettek, hanem éneket, ütős hangszereket és különböző műfajokban játszanak. A zenészek több mint 4 millió albumot adtak el világszerte.
