A Crowded House egy 1985-ben alakult ausztrál rockegyüttes. Zenéjük a new rave, a jangle pop, a pop és a soft rock, valamint az alt rock keveréke. Megalakulása óta a zenekar a Capitol Records kiadóval dolgozik együtt. A zenekar frontembere Neil Finn.
A csapat létrehozásának története
Neil Finn és bátyja, Tim az új-zélandi Split Enz együttes tagjai voltak. Tim volt a csoport alapítója, Neill pedig a legtöbb dal szerzőjeként szerepelt. Az alapítás óta eltelt első éveket a csoport Ausztráliában töltötte, majd az Egyesült Királyságba költözött.
A Split Enzben volt Paul Hester dobos is, aki korábban a Deckchairs Overboard és a The Cheks együttesekkel játszott. Nick Seymour basszusgitáros csatlakozott a bandához, miután a Marionettesben, a The Horlában és a Bangban játszott.
Oktatás és névváltoztatás
A Split Enz búcsúturné 1984-ben zajlott, ami az "Enz with a Bang" nevet kapta. Neil Finn és Paul Hester már akkor elhatározta, hogy új zenei csoportot alapítanak. Egy melbourne-i afterpartyon Nick Seymour felkereste Finnt, és megkérdezte, hogy meghallgathat-e egy új zenekart. Később a The Reels egykori tagja, Craig Hooper gitáros csatlakozott ehhez a trióhoz.
Melbourne-ben a srácok 85-ben alapítottak egy új csoportot, ami a The Mullanes nevet kapta. Az első előadásra június 11-én került sor. 1986-ban a csapatnak sikerült jövedelmező szerződést kötnie a Capitol Records stúdióval.
A bandának Los Angelesbe kellett volna utaznia, hogy felvegye bemutatkozó albumát. Craig Hooper gitáros azonban úgy döntött, hogy elhagyja a bandát. Finn, Seymour és Hester az USA-ba mentek. Los Angelesbe érkezéskor a zenészeket egy kis házban helyezték el a Hollywood Hillsben.
A Capitol Records felkérte a zenekart, hogy változtassák meg a nevüket. A zenészek, furcsa módon, a szűkös életkörülmények között találtak ihletet. Így a Mullane-ből Crowded House lett. A csoport első albuma ugyanezt a nevet kapta.
A debütáló album "Can't Carry On" című dalának felvétele során Eddie Rayner, a Split Enz egykori billentyűse, producerként működött közre. Felkérték, hogy csatlakozzon a bandához, és Reiner még turnézott is a srácokkal 1988-ban. Később azonban családi okok miatt el kellett hagynia a csoportot.
A Crowded House első sikere
A Split Enzzel való szoros kapcsolatuknak köszönhetően az új bandának már kialakult rajongótábora volt Ausztráliában. A Crowded House első fellépései szülőföldjükön és Új-Zélandon különböző fesztiválok keretében zajlottak. Az azonos nevű debütáló album 1986 augusztusában jelent meg, de nem hozott népszerűséget a zenekarnak.
A Capitol Records vezetősége először kételkedett a Crowded House kereskedelmi sikerében. Emiatt a csoport nagyon szerény előléptetést kapott. A figyelem felkeltése érdekében a zenészeknek kis helyszíneken kellett fellépniük.
A debütáló album "Mean to Me" című szerzeménye júniusban a 30. pozíciót tudta megszerezni az ausztrál listán. Bár a kislemez nem került fel a slágerlistákra az Egyesült Államokban, a mérsékelt műsorszám mégis bemutatta a Crowded House-t az amerikai hallgatóknak.
Az áttörés akkor következett be, amikor a banda 1986 októberében kiadta a "Don't Dream It's Over" című számot. A kislemez a Billboard Hot 100 második helyére, valamint a kanadai zenei listák első helyére került.
Kezdetben az új-zélandi rádióállomások nem fordítottak nagy figyelmet a kompozícióra. De elfordította a tekintetét, miután néhány hónappal a megjelenés után világszerte sláger lett. Fokozatosan a kislemeznek sikerült vezető pozíciót elérnie az új-zélandi zenei listákon. Ez a dal a mai napig a legsikeresebb kereskedelmileg a zenekar összes szerzeménye közül.
Első díjak
1987 márciusában a Crowded House egyszerre három díjat kapott az első ARIA Music Awards-on – „Az év dala”, „Legjobb új tehetség” és „Legjobb videó”. Mindez a "Don't Dream It's Over" című kompozíció sikerének volt köszönhető. Az MTV Video Music Award díját hozzáadták a malacperselyhez.
A zenekar később kiadott egy új kislemezt "Something So Strong" címmel. A szerzemény újabb globális sikert aratott, vezető pozíciót foglalva el a zenei listákon az Egyesült Államokban, Kanadában és Új-Zélandon. A következő két dal, a "Now We Getting Somewhere" és a "World Where You Live" is szép sikert aratott.
Nyomon követés Crowded House
A banda második albuma a "Temple of Low Men" címet kapta. 1988 júniusában adták ki. Az album sötét. A Crowded House rajongói azonban továbbra is a banda egyik leghangulatosabb alkotásának tartják. Az Egyesült Államokban a "Temple of Low Men" nem tudta megismételni debütáló albumuk sikerét, de Ausztráliában elismerést kapott.
Eddie Rayner billentyűs távozása után Mark Hart 1989-ben a zenekar teljes jogú tagja lett. Nick Seymourt egy zenei turné után Finn kirúgta. Ezt az esetet széles körben tárgyalták a médiában. Egyes források azt állították, hogy Seymournak sikerült okoznia Neil írói blokkolását. Nick azonban hamarosan visszatért a csapathoz.
1990-ben Neil bátyja, Tim Finn csatlakozott a csoporthoz. Az ő részvételével rögzítették a "Woodface" albumot, amely kereskedelmileg nem lett sikeres. Az album megjelenése után Tim Finn elhagyta a bandát. A Crowded House turné már Mark Harttal ment.
A csoport feloszlása és újraindítása
Az utolsó stúdióalbum, a "Together Alone" 1993-ban készült. Három évvel később a csapat úgy döntött, hogy felfüggeszti tevékenységét. A feloszlás előtt a csoport búcsúajándékot készített rajongóinak a legjobb dalokból álló gyűjtemény formájában. A sydney-i búcsúkoncertre november 24-én került sor.
2006-ban, Paul Hester öngyilkossága után a tagok úgy döntöttek, hogy újra egyesülnek. A kemény munka éve adta a világnak a "Time on Earth" albumot, 2010-ben pedig az "Intriguer" című albumot. 6 év után a csoport négy koncertet adott, és 2020-ban megjelent egy új kislemez, a „Whatever You Want”.
