Sok szempontból a Def Leppard volt a 80-as évek fő hard rock bandája. Voltak zenekarok, amelyek nagyot mentek, de kevesen ragadták meg a kor szellemét is.
A 70-es évek végén a brit Heavy Metal New Wave részeként felbukkanó Def Leppard a Hammetal színterén kívül is elismertségre tett szert azzal, hogy lágyította súlyos riffjeit és hangsúlyozta dallamaikat.
Több erős album kiadása után világsikerre készültek az 1983-as Pyromaniával, és ügyesen használták fel a kialakulóban lévő MTV hálózatot saját előnyükre.
Pályafutásuk csúcsára 1987-ben a legkelendőbb "Hysteria"-val jutottak el, majd újabb nagy sikert arattak, az 1992-es "Adrenalize"-t, amely dacolt a grunge irányába történő elfordulással.
Ezt követően a banda hosszú turnéra indult, és néhány évente kiadott egy albumot, fenntartva a törzsközönség érdeklődését, és olykor meglepve a rajongókat olyan alkotásokkal, mint a "Yeah!" 2008-ban, amelyben visszatértek dicsőségük korának hangjához.
A Def Leppard eredetileg egy sheffieldi tinédzserekből álló csoport volt, amelyet a srácok, Rick Savage (basszusgitár) és Pete Willis (gitár) 1977-ben egy teljes értékű bandává szerveztek.
Joe Elliott énekes, Mott the Hoople és T. Rex fanatikus követője, néhány hónappal később csatlakozott a bandához, így a zenekar neve Deaf Leopard.
Miután a nevük írásmódját Def Leppard-ra változtatták, a banda helyi sheffieldi pubokban kezdett játszani, majd egy évvel később a banda Steve Clark gitárossal és egy új dobossal bővült.
Később, 1978-ban felvették debütáló EP-jüket, a Getcha Rocks Off-ot, és kiadták saját Bludgeon Riffola kiadójukon. Az EP szájról szájra sikeredett, és a BBC-n is műsorra tűzték.
Első siker
A Getcha Rocks Off megjelenése után a 15 éves Rick Allen lett a banda állandó dobosa, és Def Leppard hamar állandó szereplője lett a brit zenei hetilapoknak.
Hamarosan aláírták az AC/DC menedzserét, Peter Mensch-t, aki segített nekik szerződést kötni a Mercury Records-szal.
A Through the Night, a banda teljes hosszúságú bemutatkozó albuma 1980-ban jelent meg, és azonnali sláger lett az Egyesült Királyságban, és jelentős népszerűségre tett szert az Egyesült Államokban is, ahol az 51. helyen végzett.
Az év során a Def Leppard könyörtelenül turnézott Nagy-Britanniában és Amerikában, saját fellépésekkel, valamint Ozzy Osbourne, Sammy Hagar és Judah Priest nyitóműsoraival.
A High 'n' Dry 1981-ben következett, és a banda első platinalemeze lett az Egyesült Államokban, köszönhetően annak, hogy az MTV folyamatosan forgatta a "Bringin' on Heartbreak" című dalt.
"Pirománia"
Amikor a zenekar felvette a "High 'n' Dry" folytatását Mutt Lange producerrel, Pete Willist alkoholizmusa miatt kirúgták a bandából, és Phil Collent, a Girl korábbi gitárosát vették fel a helyére.
Az így született 1983-as Pyromania album váratlan bestseller lett, nemcsak Def Leppard ügyes, dallamos metaljának, hanem a „Photograph” és a „Rock of Ages” kislemezeinek többszöri MTV-kiadásainak is.
A Pyromania tízmillió példányban kelt el, így a Def Leppard a világ egyik legnépszerűbb bandája lett.
Sikereik ellenére pályafutásuk legnehezebb időszakába érkeztek.
Egy kiterjedt nemzetközi turné után a banda újra stúdióba vonult, hogy új műveket rögzítsen, de Lange producer nem tudott együtt dolgozni a zenészekkel, így Jim Steinmannel, a Bat Out of Hell Meat Loaf felelősével kezdték a felvételeket.
Az együttműködés eredménytelennek bizonyult, így a zenekar tagjai korábbi hangmérnökükhöz, Nigel Greenhez fordultak.
Egy hónappal a felvétel után Allen szilveszterkor egy autóbalesetben elveszítette a bal karját. A kart kezdetben megmentették, de később amputálni kellett, amint a fertőzés belépett.
A csapat kétes jövője
Def Leppard jövője borúsnak tűnt dobos nélkül, de 1985 tavaszán – alig néhány hónappal a baleset után – Allen elkezdett játszani egy egyedi elektronikus hangszeren, amelyet Jim Simmons (Kiss) épített neki.
A banda hamarosan folytatta a felvételeket, Lange pedig néhány hónappal később visszatért dolgozni. Mivel az összes létező felvételt alkalmatlannak találta a kiadásra, elrendelte, hogy a zenekar kezdje elölről.
A felvételek 1986-ban folytatódtak, és azon a nyáron a banda visszatért a színpadra a Monsters of Rock európai turnéjára.
Hisztéria
A Def Leppard végül 1987 elején fejezte be negyedik albumát, a Hysteria-t. A lemez tavasszal jelent meg, és sok meleg kritikát kapott.
Sok kritikus azzal érvelt, hogy az album kompromittálta a banda metal hangzását a "sweet pop" kedvéért.
A Hysteria albumot nem sikerült azonnal elkapni. Az első kislemez, a „Women” nem lett a banda áttörést jelentő slágere, de az „Animal” megjelenése segített az albumnak lendületet venni. A dal a Def Leppard első Top 40-es slágere lett az Egyesült Királyságban.
De ami még ennél is fontosabb, az Egyesült Államokban a csoport legjobb hat slágere közé került, köztük a "Hysteria", a "Pour Some Sugar on Me", a "Love Bites", az "Armageddon It" és a "Rocket" is.
Két évig elkerülhetetlen volt a Def Leppard jelenléte a listákon – ők voltak a high-end metal királyai.
Tinédzserek és fiatalabb bandák lemásolták a zenészeket, a hajukat és a szakadt farmert, még akkor is, amikor 1988-ban a Guns N' Roses hard rock frontja átvette az irányítást.
A "Hysteria" album bizonyult Def Leppard népszerűségének csúcspontjának, de munkájuk a 90-es évek elején kezdődött.
Ezután a csoport először szünetet tartott a kreativitásban, majd újra nekilátott egy új albumnak.
A felvételek során azonban Steve Clarke alkohol- és kábítószer-túladagolás következtében meghalt. Clark folyamatosan küzdött az alkoholizmussal, és a "Hysteria" megjelenésével járó virágkorukat követően társai arra kényszerítették a zenészt, hogy pihenjen.
Bár rehabilitációra lépett, Clarke szokásai továbbra is fennálltak, és a bántalmazása olyan súlyos volt, hogy Collen maga kezdte felvenni a banda legtöbb gitárszólamát.
Adrenalizálj
Clark halála után a Def Leppard úgy döntött, hogy az Adrenalize 1992 tavaszán történő megjelenésével kvartettként befejezi készülő albumát. Az "Adrenalize" vegyes kritikákat kapott a hallgatóktól, és bár az album első helyen debütált, és számos sikeres kislemezt tartalmazott, köztük a Top 20-as slágereket, a "Let's Get Rocked" és a "Have You Ever Needed Someone So Bad", a lemez kereskedelmi csalódás volt. „Pirománia” és „Hisztéria”.
A megjelenést követően a zenekar a Whitesnake egykori gitárosával, Vivian Campbellel egészítette ki felállását, így két gitárral folytatta a zenélést.
1993-ban a Def Leppard kiadott egy ritka lemezgyűjteményt "Retro Active". Két évvel később a banda kiadta a legnagyobb slágerek válogatását, a Vault-t a hatodik albumuk előkészítéseként.
Népszerűség csökkenése
A szleng 1996 tavaszán látott világot, és bár kalandosabbnak és szokatlanabbnak bizonyult, mint elődje, közönnyel fogadták.
Ez azt mutatja, hogy a Def Leppard fénykora valóban véget ért, és mára csak egy nagyon népszerű kultikus banda lett.
A banda újra elkezdett felvételeket készíteni, és visszatért az Euphoria szabadalmaztatott pop metal hangzásához.
Az album 1999 júniusában jelent meg. A "Promises" sikere ellenére a lemez nem produkált más slágereket, ami a 2002-es "X"-ben visszatért a popballadákhoz.
A 2000-es évek új albumai
2005-ben megjelent a kétlemezes Rock of Ages: The Definitive Collection, 2006-ban pedig a Yeah!, egy kiterjedt borítógyűjtemény.
2008-ban a zenészek kiadták kilencedik stúdióalbumukat Songs from the Sparkle Lounge címmel, amely az ötödik helyen debütált, és egy jövedelmező nyári turné is támogatott.
Az ebből a körútból származó anyagok segítették a 2011-es Mirror Ball: Live & More nagy részét. Ez egy háromlemezes élő album, amely tartalmazza a teljes turné előadást, három új stúdiófelvételt és videófelvételt DVD-n.
Két évvel később egy újabb élő album következett: Viva!
2014-ben a zenekar bejelentette 11. stúdióalbumának közelgő megjelenését és 2008 óta az első új zenei felvételt. Az így született album, a Def Leppard 2015 végén jelent meg az earMUSIC-on.
2017 februárjában a banda kiadta az And And Will Will Of Next Time című, szintén élő felvételt.
Még abban az évben megjelent a "Super Deluxe Edition of Hysteria" az album 30. évfordulója alkalmából. A további újrakiadások 2018-ban folytatódtak a The Story So Far: The Best of Def Lepparddal.
