Duke Ellington a XNUMX. század kultikus alakja. A jazz zeneszerző, hangszerelő és zongoraművész számos halhatatlan slágert adott a zenei világnak.
Ellington biztos volt benne, hogy a zene az, ami eltereli a figyelmet a nyüzsgésről és a rossz hangulatról. A vidám, ritmikus zene, különösen a jazz javítja a legjobban a hangulatot. Nem meglepő, hogy Duke Ellington szerzeményei ma is népszerűek.
Edward Kennedy gyermekkora és fiatalsága
Edward Kennedy (az énekes valódi neve) az Amerikai Egyesült Államok - Washington - szívében született. Erre az eseményre 29. április 1899-én került sor. Edwardnak szerencséje volt, mert a Fehér Ház inasának, James Edward Ellingtonnak és feleségének, Daisy Kennedy Ellingtonnak a családjában született. Apja helyzetének köszönhetően a fiú gazdag családban nőtt fel. El volt kerítve minden problémától, ami akkoriban a feketéket kísérte.
Gyermekként az anya aktívan fejlesztette fiát. Megtanította billentyűs hangszereken játszani, ami segített Edwardban a zene szeretetét elültetni. 9 évesen Kennedy Jr. egy diplomával kezdett tanulni.
Hamarosan a srác elkezdte saját műveit írni. 1914-ben írta a Soda Fontaine Rag című kompozíciót. Már akkor észre lehetett venni, hogy Edwardtól nem idegen a tánczene.
Aztán egy speciális művészeti iskola várt rá. Edward szeretettel emlékezett vissza erre az időszakra – tetszett neki a kreatív légkör az osztályteremben. Érettségi után plakátművészként kapott állást.
Az első munka jó pénzt hozott a srácnak, de a lényeg az, hogy nagyon tetszett neki a plakátok készítésének folyamata. Edward Kennedyt rendszeresen megbízták az államigazgatástól. De hamar rájött, hogy a zene érdekli őt leginkább. Hosszas töprengés eredményeként Edward felhagyott a művészettel, és még a Pratt Intézetben is megtagadta a pozíciót.
1917 óta Edward belevetette magát a zene világába. Kennedy zongorázással élt, miközben profi nagyvárosi zenészektől tanulta a mesteri tudás árnyalatait.
Duke Ellington kreatív útja
Edward már 1919-ben létrehozta első zenei csoportját. Kennedy mellett az új csoportba tartoztak:
- szaxofonos Otto Hardwick;
- dobos Sonny Greer;
- Arthur Watsol.
Hamarosan a szerencse mosolygott a fiatal zenészekre. Előadásukat egy New York-i bár tulajdonosa hallgatta meg, aki üzleti ügyben érkezett a fővárosba. Megdöbbentette a csoport teljesítménye. A koncert után a bár tulajdonosa felajánlotta a srácoknak, hogy írjanak alá szerződést. A szerződésben az szerepelt, hogy a zenészeknek bizonyos díj ellenében fel kell lépniük a bárban. A Kennedy-csapat egyetértett. Hamarosan teljes erőbedobással léptek fel a Barron's-ban a washingtoniak kvartettjeként.
Végül a zenészekről kezdtünk el beszélgetni. Most, hogy a zenekar közönsége bővült, más helyszíneken is elkezdtek játszani. Például a csoport gyakran jött a "Hollywood Clubba", amely a Times Square-en található. Kennedy szinte az összes pénzt az oktatásra költötte. Zongoraleckéket vett a helyi zeneguruktól.
Fordulópont a karrieremben
A kvartett sikere lehetővé tette a zenészeknek, hogy befolyásos emberekkel találkozzanak. Kennedy pénztárcája tele volt számlákkal. A fiatal zenész most fényesebben és stílusosabban öltözött. A banda tagjai a „Duke” becenevet adták neki (lefordítva „Duke”).
Az 1920-as évek közepén Edward találkozott Irwin Millsszel. Kicsit később a zenész menedzsere lett. Irwin volt az, aki azt javasolta, hogy Kennedy változtassa meg kreatív irányát, és vegyen fel egy kreatív álnevet. Ezenkívül Mills azt tanácsolta Edwardnak, hogy felejtse el a "washingtoniak" nevet, és "Duke Ellington és zenekara" néven lépjen fel.
1927-ben Kennedy és csapata a New York-i Cotton Club jazzklubba költözött. Ezt az időszakot kemény munka jellemzi a zenekar repertoárján. A zenészek hamarosan kiadták a Creole Love Call, a Blackand Tan Fantasy és a The Mooche című dalokat.
Az 1920-as évek végén Duke Ellington és zenekara a Florenz Ziegfeld Musical Theatre-ben lépett fel. Ezután a Mood Indigo című kultikus zenei kompozíciót rögzítették az RCA Records stúdiójában. A csoport más dalait gyakran hallhatták az ország rádióállomásain.
Néhány évvel később a csoport elment az Ellington Jazz Ensemble első turnéjára. 1932-ben Duke és csapata a Columbia Egyetemen lépett fel.
Duke Ellington népszerűségének csúcsa
A zenekritikusok az 1930-as évek elejét tartják Duke Ellington zenei karrierjének csúcspontjának. Ebben az időszakban adta ki a zenész az It Don't Mean a Thing és a Star-Crossed Lovers című szerzeményeket.
A kritikusok szerint Duke Ellington lett a swing műfaj "atyja", aki 1933-ban írta a Stormy Weather és a Sophisticated Lady című dalokat. Kennedy egyedi hangzást tudott alkotni, ismerve a zenészek egyéni jellemzőit. Duke különösen kiemelte Johnny Hodges szaxofonost, Frank Jenkins trombitást és Juan Tizol harsonát.
Ugyanebben az 1933-ban Duke és csapata elindult első európai körútjára. Felejthetetlen esemény volt a zenészek életében. A csapat a népszerű londoni Palladium koncertteremben lépett fel.
Az európai turné után a zenészek nem pihentek. Az a tény, hogy szinte minden európai országban szívesen fogadták őket, inspirálta a turné folytatását.
Ezúttal Dél-, majd Észak-Amerikában léptek fel. A turné végén Ellington bemutatta a számot, amely azonnali siker lett. A Caravan című zenei kompozícióról beszélünk. A dal megjelenése után Duke elismert amerikai zeneszerzővé vált.
Kreatív válság
Hamarosan Duke-ot személyes tragédia érte. A helyzet az, hogy 1935-ben édesanyja elhunyt. A zenészt nagyon felzaklatta a legközelebbi ember elvesztése. Elöntötte a depresszió. Eljött az úgynevezett kreatív válság "korszaka".
Csak a zene tudta visszahozni Kennedyt a normális életbe. A zenész a Tempoban írta a Reminisсing című szerzeményt, amely komolyan különbözött mindentől, amit korábban írt.
1936-ban Duke először írta egy film kottáját. Ő írta a dalt a Sam Wood által rendezett filmhez, amelynek főszereplője a Marx Brothers humoristák. Néhány évvel később részmunkaidőben a Filharmóniai Szimfonikus Zenekar karmestereként dolgozott, amely a St. Regis Hotelben lépett fel.
1939-ben új zenészek kerültek Duke Ellington csapatába. Ben Webster tenorszaxofonosról és Jimm Blanton nagybőgősről beszélünk. A zenészek érkezése csak javított a kompozíciók hangzásán. Ez inspirálta Duke-ot, hogy újabb európai turnéra induljon. Hamarosan Kennedy tehetségét és dalait a legmagasabb szinten ismerték el. Leopold Stokowski és Igor Stravinsky orosz zeneszerző nagyra értékelte Duke erőfeszítéseit.
Duke Ellington tevékenysége a háborús időszakban
Ezután a zenész kompozíciókat írt a "Cabin in the Clouds" című filmhez. 1942-ben Duke Ellington egy teljes nézőteret állított össze a Carnegie Hallban. Az előadásból megkeresett összes pénzt a Szovjetunió támogatására ajánlotta fel a második világháború alatt.
A második világháború végén az emberek érdeklődése a zene, különösen a jazz iránt hanyatlásnak indult. Az emberek elmerültek a depresszióban, és természetesen csak az anyagi helyzetük aggasztotta őket.
Duke és csapata egy ideig a felszínen maradt. De aztán Kennedy anyagi helyzete romlott, és nem tudta fizetni a zenészek fellépéseit. A csapat megszűnt létezni. Ellington további bevételre talált. Elkezdett zenét írni filmekhez.
Ennek ellenére a zenész nem adta fel a reményt, hogy visszatérjen a jazzhez. És meg is tette 1956-ban, hihetetlenül elbűvölően és látványosan. A zenész a newporti műfajfesztiválon lépett fel. William Strayhorn hangszerelő és új előadók segítségével Ellington olyan kompozíciókkal örvendeztette meg a zene szerelmeseit, mint a Lady Mac és a Half the Fun. Érdekes módon a dalok Shakespeare művei alapján készültek.
Az 1960-as évek azonban új lélegzetet nyitottak a zenész számára. Ez az időszak volt Duke karrierjének második népszerűsége. A zenészt zsinórban 11 Grammy-díjjal jutalmazták.
Az 1960-as évek végén Ellington megkapta a Szabadság Rendjét. A díjat Richard Nixon, az Amerikai Egyesült Államok elnöke adta át a zenésznek. Három évvel később Duke-ot az Egyesült Államok új elnöke, Lyndon Johnson adta át a díjjal.
Duke Ellington: magánélet
Duke 19 évesen megnősült. A zenész első felesége Edna Thompson volt. Meglepő módon Ellington élete végéig házasságban élt ezzel a nővel. A párnak volt egy fia, Mercer, aki 1919-ben született.
Duke Ellington halála
A zenész először akkor érezte rosszul magát, amikor a Mind Exchange című film dalán dolgozott. Az első tünetek nem okoztak komoly aggodalmat Duke-nak.
1973-ban a hírességek kiábrándító diagnózist hoztak: tüdőrák. Egy évvel később Duke-ban tüdőgyulladás alakult ki, és állapota jelentősen romlott.
24. május 1974-én Duke Ellington elhunyt. A híres zenészt három nappal később New York legrégebbi temetőjében, a Bronxban található Woodlawnban temették el.
Jazzman posztumusz Pulitzer-díjat kapott. 1976-ban megalakult a róla elnevezett Központ. A szobában sok fényképet láthat a zenészről.
