Gilla (Gilla) híres osztrák énekesnő, aki a disco műfajban lépett fel. A tevékenység és a hírnév csúcsa a múlt század 1970-es éveiben volt.
Gilla korai évei és kezdetei
Az énekesnő valódi neve Gisela Wuchinger, 27. február 1950-én született Ausztriában. Szülővárosa Linz (nagyon nagy vidéki város). A zene iránti szeretetet már korán beleoltották a lányba.
Családjának szinte minden tagja tudott hangszeren játszani. Emellett apja még egy nagy zenei együttest is vezetett, nagyon híres jazz-zenész volt (hangszere trombita volt).
Gisela különféle hangszereket kezdett kipróbálni, és már fiatalon elkezdett basszusgitározni. Az iskolában az orgona és a harsona technikáját tanulta. Felnőve a lány kezdte megérteni, hogy szeretné összekapcsolni életét a zenével. Ezért a diploma megszerzése után kereste a lehetőségeket, hogy belépjen a zenei életbe.
Így jött létre a "75 Music" csoport. Több fiatal zenész is benne volt. Köztük volt egy Helmut Roelofs nevű fiatalember, aki Gilla férje lett.
A kezdő énekesnő hangja hívta fel magára a figyelmet. Eleinte a fellépések nagy része főleg kocsmákban és éttermekben zajlott. Az egyik fellépésen a srácokra felfigyelt Frank Farian, egy pályakezdő zeneszerző és producer, aki akkor tehetséges előadókat keresett. Fariannak nagyon tetszett Gisela hangja, ezért azonnal együttműködési szerződést ajánlott fel az egész csoportnak.
A 75 Music csapata szerződést írt alá a Hansa Record kiadóval. Ideje kislemezeket rögzíteni. Az első közülük a Mir Ist Kein Weg Zu Weit című dal volt, amely a híres olasz sláger feldolgozása volt.
A következő felvett dal egyben feldolgozás is volt. A srácok ezúttal a Lady Marmalade saját verzióját adták elő. Ugyanakkor a szöveg az eredetihez képest némi változáson ment keresztül.
Ha az eredetiben a dal egy prostituáltról szólt, akkor a 75 Music csoport verziójában egy lányról, aki egy mackóval aludt (ugyanakkor a szerzemény értelme nem veszett el, csak ironikusan szólt fátyolos). A rádió tilalma nem akadályozta meg a kompozíció népszerűségét, a srácok megkezdték a népszerűség első hullámát.
Gilla népszerűségének növekedése
És megint Gilla került előtérbe. Érdekelt a hangja - mély és mély, valamint szokatlan képe - egy vékony, miniatűr lány egyenrangú a férfiakkal, hatalmas gitárral a kezükben. Az első siker a csoport feloszlása volt. Farian felvett néhány új embert, és három előadót hagyott hátra a 75 Music csoportból. Gilla is köztük volt. Az új projekt az első albumot radikálisan eltérő stílusban rögzítette - disco.
Az album számos feldolgozást, valamint számos ikonikus dalt tartalmaz – a Mir Ist Kein Weg Zu Weit és a Lieben und Frei Sein (a jövőben mindenki a híres Boney M. slágereiként ismeri fel őket). Érdekes módon Gilla több dala is átkerült később a Boney M.-hez, és világslágerek lettek (a kompozíciókat Frank producer vitte át).
1975-ben jelent meg Gilla első lemeze. Ha már a műfajról beszélünk, nem nagyon derül ki, hogy melyiküknek tulajdonítható. Volt diszkó, folk, rock és sok más irány. Annak ellenére, hogy ez az album a saját stílusának keresése volt, nagyon sikeres lett. Az eladások jók lettek, elkezdték felismerni Gillát.
1976 volt az az év, amikor az énekesnő magabiztosan megszilárdította pozícióját. A készülő album Ich Brenne című dala európai sláger lett. A Zieh Mich Aus (1977) új lemezének kiváló esélyei voltak a sikerre. Johnny az album ismertetőjele. Ez egy ma is híres dal.
Az első két albumot, bár népszerűek voltak, Németországon kívül és néhány európai országban nem ismerték. A nemzetközi hírnév megszerzéséhez az énekes producere úgy döntött, hogy szükség van egy angol nyelvű lemezre. Segítség! Segítség! (1977) volt egy ilyen kiadás. Ez nem volt új anyag.
Az énekesnő, Gilla népszerűsége csökkent
Itt volt Gilla összes már ismert slágere a kívánt nyelven. A várt siker azonban elmaradt. Farian úgy döntött, hogy a lényeg az új szerzemények hiánya. Néhány új dallal újra kiadta a kiadványt.
Az album új Bend Me, Shape Me néven jelent meg (az egyik új dal után), és az eladások tekintetében sokkal jobb volt. Egy idő után Farian új producert talált a lánynak, mivel a prioritás a Boney M "promóciója" volt.
Gilla 1980-ban adta ki következő lemezét. Az I Like Some Cool Rock'n'Roll erős albumnak bizonyult. A kritikusok sok dalt nagyra értékeltek, de a lemezt nem sikerült eladni. A kiadó sokkal nagyobb hozamra számított. Talán az volt a lényeg, hogy a disco stílus népszerűsége már fokozatosan csökkenni kezdett.
Kicsit később megírták az I See A Boat On The River című dalt. Ez volt Gilla új slágere. De úgy döntöttek, hogy visszaadják a kompozíciót Boney M-nek. Nem tudni, hogy ez mennyire volt helyes az énekes karrierje szempontjából. De Boney M. számára ez a kislemez nagy sikert aratott. A dal jelentős számban kelt el, már az album megjelenése előtt, és világszerte sláger lett.
Irány a család
Számos dal 1981-es kiadása után az énekes belevetette magát a családi életbe. Azóta nem rögzített új szerzeményeket, csak többször lépett fel különféle koncerteken és tévéműsorokon. Különösen Oroszországban lehetett többször látni az 1980-as és 1990-es évek zenéjének szentelt nagy koncerteken.
Így Gilla karrierje soha nem derült ki teljesen. A világhírnév megszerzésének minden előfeltétele ellenére a Gilla projekt csak néhány országban vált ismertté. Ugyanakkor ez a projekt számos slágert adott az eddig ismert Boney M csoportnak. Az énekesnő, Gilla férje most Frank Farian producerrel dolgozik együtt. Gilla a családi munkákkal van elfoglalva.
