Jean-Michel Jarre zeneszerző az elektronikus zene egyik úttörője Európában.
Az 1970-es évektől sikerült népszerűsítenie a szintetizátort és más billentyűs hangszereket.
Ugyanakkor maga a zenész igazi szupersztár lett, aki észbontó koncertfellépéseiről híres.
Egy csillag születése
Jean-Michel Maurice Jarre fia, a filmipar híres zeneszerzője. A fiú 1948-ban született a franciaországi Lyonban, és ötévesen kezdett zongorázni.
A zenész már fiatal korában eltávolodott a kanonikus klasszikus zenétől, és érdeklődni kezdett a jazz iránt. Kicsit később létrehozza saját rockbandáját Mystere IV néven.
1968-ban Jean-Michel Pierre Schaeffer tanítványa lett, aki a zenei versenyek úttörője volt. Jarre ezután csatlakozott a Groupe de Recherches Musicaleshez.
Korai elektroakusztikus zenei kísérleteiből 1971-ben született a "La Cage" kislemez.
Egy évvel később egy teljes album, a Deserted Palace következett.
A zenész korai munkássága
Jarre korai munkássága többnyire sikertelen volt, és semmiféle reményt nem adott a jövőbeli zenész karrierre. Miközben Jean-Michel nehezen találta meg saját stílusát, számos más művésznek írt, köztük Françoise Hardynak, és filmzenét is írt.
Jean-Michel fokozatosan fejlesztette zenekari dallamát annak érdekében, hogy az elektronikus zenét elmozdítsa minimalista alapjaitól, valamint a legkiválóbb művelők formai szabályaitól.
Első próbálkozása az elektronikus zene irányvonalának megváltoztatására egy 1977-es Oxygène című album volt. A mű kereskedelmileg sikeres volt, igazi áttörést jelentett a zenész számára.
Az album a második helyet érte el a brit poplistákon.
Az 1978-as „Equinoxe” elnevezésű folytatás is sikeres volt, így egy évvel később Jarre megtartotta első nagyszabású szabadtéri koncertsorozatát a párizsi Place de la Concorde-on.
Itt az átlagos becslések szerint körülbelül egymillió néző látogatott el folyamatosan, ami lehetővé tette Jarre számára, hogy bekerüljön a Guinness Rekordok Könyvébe.
Sikeres karrier folytatása
Jean-Michel egészen a Les Chants Magnétiques (Magnetic Fields) 1981-es megjelenéséig tett egy nagy kínai turnét hihetetlen mennyiségű színpadi felszereléssel.
Öt nagyszerű előadás, 35 nemzeti hangszeres közreműködésével adták a hallgatóknak a "Concerts in China" című nagylemezt.
1983-ban pedig a következő teljes album, a "Music for Supermarkets" következett. Azonnal a történelem egyik legdrágább albuma lett, és gyűjtői tárgy lett.
Művészeti kiállításra írták, és csak egy példányt lehetett eladni az aukción 10 000 dollárért.
Jean-Michel Jarre következő kiadása a Zoolook volt, amely 1984-ben jelent meg. Sikerei és eladhatósága ellenére az album nem lett olyan nagy siker, mint elődei.
Törj és térj vissza
A "Zoolook" megjelenése után két év szünet következett a kreativitásban. Ám 5. április 1986-én a zenész visszatért a színpadra egy extravagáns élő előadással Houstonban, amelyet a NASA ezüst évfordulójának szenteltek.
A több mint egymillió résztvevő mellett az előadást több globális tévécsatorna is közvetítette.
Néhány héttel később megjelent a zenész "Rendez-Vous" új albuma. Számos nagy horderejű lyoni és houstoni fellépés után Jarre úgy döntött, hogy az 1987-es Cities in Concert: Houston/Lyon című élő albumon egyesíti ezekből az eseményekből származó anyagokat.
A Revolutions 1988-ban jelent meg, a Shadows legendás gitárosával, Hank B. Marvinnel.
Egy évvel később Jarre kiadott egy harmadik élő nagylemezt "Jarre Live" címmel.
Az 1990-es évek "En Attendant Cousteau" ("Waiting for Cousteau") albumának megjelenése után Jarre tartotta a legnagyobb élő koncertet, amelyen több mint két és fél millió hallgató vett részt, akik kifejezetten azért gyűltek össze Párizsban, hogy megnézzék a zenész a Bastille-nap tiszteletére.
Nyugodt és későbbi újrakiadások
A következő évtized azonban meglepően csendes volt Jarre számára. A zenész egy élő fellépést leszámítva nem került a reflektorfénybe.
Végül 1997-ben kiadta az Oxygène 7-13 című albumot, amely egy új zenei korszakra frissítette koncepcióit.
Az új évezred fordulóján Jean-Michel rögzítette a Metamorphoses című albumot. Aztán a zenész ismét sabbat vett.
Újrakiadások és remixek özöne következett, köztük a Sessions 2000, a Les Granges Brulees és az Odyssey Through O2.
2007-ben, hét év felvételi szünet után, Jarre kiadott egy új dance kislemezt "Teo and Tea" címmel. Elképesztő visszatérés volt a kemény elektronikus zenéhez, amit egy hasonlóan éles és szögletes album követett ugyanazon a néven: "Teo and Tea".
Az "Essentials & Raritys" lemezgyűjtemény 2011-ben jelent meg. Ezután a zenész háromórás koncertet tartott Monacóban, amelyet Albert herceg és Charlene Wittstock házasságának szenteltek.
Jean-Michel kiadta az Electronica, Vol. 1: The Time Machine" és "Electronica, Vol. 2: The Heart of Noise" 2015-ben és 2016-ban.
A felvételen számos híres zenész vett részt, köztük John Carpenter, Vince Clarke, Cyndi Lauper, Pete Townsend, Armin van Buuren és Hans Zimmer.
Ugyanebben a 2016-ban Jarre ismét kiadta híres művét az „Oxygène 3” felvételével. Mindhárom Oxygène album Oxygène Trilogy néven is megjelent.
2018-ban megjelent a Planet Jarre, egy régi anyaggyűjtemény, amely két új számot is tartalmazott, a Herbalizert és a Coachella Openinget, amelyek közül az utóbbi szerepelt Jarre setlistjében a kaliforniai Coachella fesztiválon.
Ugyanezen év novemberében kiadta 20. stúdióalbumát, az Equinoxe Infinity-t, amely az 1978-as Equinoxe album folytatása volt.
Díjak és eredmények
Jean-Michel Jarre számos díjat kapott pályafutása során a zenei hozzájárulásáért. Néhány közülük:
• Midem-díj (1978), IFPI Platinum Europe Award (1998), Eska Music Awards különdíj (2007), MOJO életműdíj (2010).
• 2011-ben a francia kormány tisztjének tüntették ki.
• Először 1979-ben került be a Guinness Rekordok Könyvébe a legnagyobb koncert miatt. Később háromszor is megdöntötte saját rekordját.
• A 4422 Jarre aszteroidát róla nevezték el.
