A London Boys egy hamburgi székhelyű popduó, amely lázító show-műsoraival ragadta meg a közönséget. A 80-as évek végén a művészek bekerültek a világ öt leghíresebb zenei és tánccsoportjába. Pályafutásuk során a London Boys több mint 4,5 millió lemezt adott el világszerte.
A történet
A név miatt azt hihetnénk, hogy Angliában állították össze a csapatot, de ez nem így van. A popduó először Hamburgban lépett színpadra.
Az extravagáns csapat úgy döntött, hogy megszervezi:
- egy londoni fiatalember - Edem Ephraim;
- Jamaica szülötte – Dennis Fuller.
A karizmatikus fiatalok első találkozása a Greenwichi Egyetemen folytatott tanulmányai során történt. Tanulmányaik befejezése után barátai Németországba költöztek. A srácok azonban már itt 1986-ban úgy döntöttek, hogy kipróbálják magukat az énekes színpadon.
Ralf Rene Maue lett a zenekar producere és szerző-zeneszerzője. A csapat tagjai spontán módon találták ki a nevüket. Az ismerősök mindig "ezek a londoni srácok" becenévvel ugratták a barátokat, ezzel inspirálva a zenészeket a későbbi névadásra.
A London Boys debütáló album sikere
A zenekar bemutatkozó dala, az „I'm Gonna Give My Heart” azonnal felkeltette a rajongók figyelmét kiemelkedő művészek munkáira. A popművészeket azonnal a gyújtogató Euro-diszkó követőinek nevezték. Egy évvel később a zenészek kiadták a "Harlem Desire" című számot, amely a "Modern Talking" együttes korábbi munkásságára emlékeztette a közönséget. A dal nem aratott sikert Németországban, de a nagy-britanniai közönség pozitív visszhangra talált.
2 évvel a megalakulás után a banda kiadta debütáló albumát. Ez tartalmazza a "Requiem" csoport fő slágerét. Ez a szerzemény volt az, ami fantasztikusan népszerűvé tette a csoportot.
A "Tánc tizenkét parancsolata" gyűjtemény teljes példányszámát Németországban és a felkelő nap országában értékesítették. Ezért úgy döntöttek, hogy létrehozzák a lemez további forgalmát. Az európai hallgatók számára is nagyon gyorsan elfogyott. A feltörekvő sztárok számára ez igazi áttörést jelentett. Ráadásul a "London Nights" bónuszszám megjelenése a lemezen a 2. helyre emelte a korongot a brit slágerparádéban.
Zenei műfaj
A feltörekvő csillagok előadásmódja a „soul” dallamos műfajának és az „Eurobeat” táncrendjének ötvözete volt.
A férfiak a következőkről énekeltek dalokat:
- szerelmi élmények;
- erős barátság;
- faji tolerancia;
- hit Istenben.
A művészeknek volt tapasztalatuk az utcai táncok görkorcsolya előadásában. Fiatalkorukban a srácok részmunkaidőben a Roxy Rollers tánccsapatban dolgoztak. Ez a színpadi élmény lett később a London Boys előadásainak fő jellemzője.
Miután hirtelen népszerűvé vált, a művészek aktívan tevékenykedtek a televíziós műsorokban. A zenészek klubokban is elbűvölő előadásokat tartottak.
A London Boys koncertjei nagyon emlékezetesek voltak. Minden egyes férfi nem csak egy teljes értékű koncert volt, hanem egy fényes koreográfiai szám is. Később a 90-es évek számos zenekara átvette előadásmódjukat. A kislemezekhez készült videoklipek is fényes táncjelenetek alapján készültek.
Sikertelen harmadik album, a "Love 4 Unity"
A művészek 1991-ben mutatták be következő munkájukat. A "Sweet Soul Music" dalai nagyon különböztek a korábban kiadott daloktól. A gyűjtemény a "house" és a "reggae" stílusú alkotásokat tartalmazza. Szinte minden szerzeményben megszólaltak a rapmotívumok. Egyedül a "Love Train" ballada bizonyult az egyetlen sikeresnek.
A harmadik lemez megmutatta, hogy a következő változtatás az előadásmódban nem hozott jót. Annak ellenére, hogy a dallamok is ritmikusak voltak, nem voltak igazán fényes slágerek az albumon.
A London Boys népszerűségének elvesztése
Az összes későbbi lemez a debütáló gyűjtemény elismerésének felét sem tudta elérni. A csoport nagyon igyekezett meglepni a közönséget szokatlan zenei kísérletekkel, de csak rontott a helyzeten. Az együttes gyorsan veszített népszerűségéből, mint a 90-es évek sok előadója.
A vad népszerűség hiánya ellenére a zenészek tovább dolgoztak a következő kollekción. Miután a nevüket New London Boys-ra változtatták, az előadók bemutatták negyedik albumukat, a Hallelujah Hits-t. Egyházi dallamok és techno-ritmus stílusú dalokat tartalmazott.
A hangszerelések kiválasztása nagyon szokatlannak bizonyult, így az album lett a legtöbb eladatlan. A gyűjteményből egyetlen dal sem jutott eszébe a hallgatónak. Az album megjelenése után a banda már nem jutott be a brit topparádékba.
Tragikus karrier vége
A csoport alkotói tevékenységének vége a 20. századi popzene történetének talán legszomorúbb eseménye. 1996 januárjában Ausztria hegyeiben pihenve a zenekar tagjai meghalnak. A halál oka egy autóbaleset. Egy részeg svájci sofőr teljes sebességgel nekiütközött a zenészek autójának szélvédőjének.
Nemcsak zenészek haltak meg balesetben az Alpok veszélyes magashegyi szakaszán. A baleset Edem Ephraim feleségének és a művészek közös barátjának is életét vesztette. A párnak egy kisfia, Dennis Fullernek pedig egy 10 éves árva lánya maradt.
A London Boys jelentős nyomot hagyott a diszkózene történetében, bár mindössze 4 albumot sikerült kiadniuk. A zenészekre a 80-as évek legvidámabb és legélénkebb együtteseként emlékeznek. A duettet nem felejtették el, mert dalaik még mindig népszerűek az akkori hallgatók körében.
