A Mudvayne 1996-ban alakult Peoriában, Illinois államban. A zenekar három főből állt: Sean Barclay (basszusgitáros), Greg Tribbett (gitáros) és Matthew McDonough (dobosok).
Kicsit később Chad Gray is csatlakozott a srácokhoz. Ezt megelőzően az Egyesült Államok egyik gyárában dolgozott (alacsony fizetésű beosztásban). A kilépés után Chad úgy döntött, hogy életét a zenével köti össze, és a csapat énekese lett.
1997-ben a banda komolyan elkezdte finanszírozni és felvenni bemutatkozó EP-jét, a Kill, I Oughtta-t.
LD 50 album (1998-2000)
A következő évben Mudvayne találkozott Steve Soderstrommal. Helyi promóter volt, és jelentős kapcsolatokkal rendelkezett. Steve volt az, aki bemutatta a zenészeket Chuck Tolernek.
Ő viszont segített a srácoknak jövedelmező szerződést kötni az Epic Recordsszal, ahol a banda felvette első teljes albumát. A mű 2002-ben jelent meg LD 50 címmel.
A hangkísérleteknek köszönhetően ekkor találta meg a csoport kanonikus hangzását. Ez "szakadt" gitárriffekből állt, amelyek disszonánsak a többi hangszerrel. Az album producerei Garth Richardson és Sean Crahan.
Utóbbi a Slipknot együttes ütőhangszereseként és producereként vált híressé. Nem meglepő, hogy ez az együttműködés kiváló eredményeket hozott. Az album a Billse Top Heatseekers 1., a Billboard 200 listán pedig a 85. helyezést érte el.
Az albumról két kislemez, a Dig és a Death Blooms felkerült a Mainstream Rock Tracks listára. Az ilyen pozitív eredmények ellenére a csoport soha nem kapta meg a megérdemelt hírnevet.
A srácok elmentek a Föld tetoválása című turnéra. Albumuk reklámozása érdekében a srácok nem egyedül játszottak, hanem olyan híres zenekarokkal, mint a Nothingface, a Slayer, a Slipknot és a Sevendust.
Chad Gray (a Mudvayne frontembere és énekese) még azt is fontolgatta, hogy Tom Maxwell-lel (a Nothingface gitárosa) új bandát alapít. Egy évvel később a két banda ismét közös turnéra indult, de a két banda egyesítésének terveit el kellett halasztani a zenészek programjainak inkonzisztenciája miatt.
Az ötlet azonban ugyanaz volt – Maxwell és Gray több nevet is kitalált a leendő csoportnak. Ugyanakkor Greg Tribbett (a banda gitárosa) maga hívta meg Maxwellt, hogy legyen zenész a zenekarukba.
De még a Nothingface csoportban sem volt minden simán. Dobosuk, Tommy Sickles több demót is rögzített, de cserét kellett találniuk.
Album The End of All Things to Come
2002-ben a zenekar kiadta a The End of All Things to Come című albumot. A zenekar az albumot az egyik legsötétebb alkotásának tartotta. A csoport inspirációja mindenkitől elszigetelten érkezett.
Érdekes az album keverése közben történt történet is. Gray és McDonough furcsa beszélgetést hallott. Azt mondta, hogy valakinek "ki kell vágnia a saját szemét".
McDonough meglepődött ezen, és megkérdezte Grayt, hogy hallotta-e ezeket a szavakat. De Gray nemmel válaszolt. Csak egy idő után jöttek rá a zenészek, hogy a furcsa szavak valószínűleg a forgatókönyv részét képezték, amit a színészek próbálnak.
Általánosságban elmondható, hogy az új album kibővítette az LD 50 hangzását. Itt sokféle gitárriff hallható. Emellett az énekhang is változatosabb és érdekesebb lett, a dalok hangulata pedig némileg változott az előző munkához képest.
A kibővített és frissített hangzás miatt az Entertainment Weekly amerikai magazin "hallgathatóbbnak" nevezte az albumot, mint az előző LD 50. A The End of All Things to Come 2002 egyik legnépszerűbb heavy metal albuma lett.
A zenészek képei számos változáson mentek keresztül. A Not Falling című kislemez videoklipjében a banda különös, fehér szemű lények képét próbálta ki.
Album Lost and Found
2003-ban Mudvayne turnéra indult a Metallica irányításával. Ugyanezen év őszén Chad Gray énekes részt vett a V Shape Mind Cul-De-Sac című debütáló albumának felvételén.
A következő évben, 2004-ben a banda elkezdte felvenni harmadik albumát. Producer: Dave Fortman. A banda néhány hónappal azelőtt írta a dalokat, hogy stúdióban kezdtek dolgozni.
Egy évvel később Gray megalapította Bully Goat Records kiadóját. Hamarosan megjelent a banda első albuma, a Bloodsimple A Cruel World, ahol Gray vendégénekesként lépett fel.
Áprilisban jelent meg a Lost and Found album, melynek első kislemeze a "Happy?" nagyon dicsérték az összetett gitárjátékért. Gray a Choices című számot is opuszként írta.
A banda többi zenésze más projektekben is részt vett. Sean Barclay (volt basszusgitáros) kiadta új bandája, a Sprung bemutatkozó albumát.
Aztán felröppent a pletyka, hogy Gray kiadója felveszi a We Pay Our Debt Once című dalt, amely az Alice in Chains együttes tribute albuma lesz.
Ezekre a pletykákra hivatkozva maga Gray és a Cold, Breaking Benjamin, Static-X is részt kellett volna vennie az albumon.
A banda Alice in Chains szóvivője elárulta, hogy a zenekar egyetlen albumról sem tudott, a zenekar menedzsere, Mudvayne pedig megerősítette, hogy az albumról szóló hírek csak pletykák.
Szeptemberben a banda találkozott Darren Lynn Boseman rendezővel, akinek a Saw II című filmje gyártás alatt állt, és a Lost and Found "Forget to Remember" című filmjét is beépítette filmzenéjeként.
Bausman bemutatott nekik egy jelenetet a filmjéből, amely arról szól, hogy egy embernek ki kell vájnia a saját szemét. Graynek eszébe jutott a két évvel ezelőtti beszélgetés, és kiderült, hogy ezek a szavak csak a forgatókönyv részei.
Gray maga is rövid ideig feltűnt a Saw II című filmben, és a Forgetto Remember című dalhoz készült klip tartalmazott felvételeket a filmből.
Kellemetlen esemény
2006-ban egy új dobos jelent meg a Mudvayne zenekarban. A banda legújabb tagja a Pantera és a Damageplan egykori dobosa, Vinnie Paul. Együtt megalakították az új kollektívát, a Hellyeah-t.
Ebben az évben is történt egy nagyon kellemetlen esemény. Amikor Mudvayne és Korn Denverben játszottak, az egyik pincérnő, Nicole LaScalia megsérült előadásuk közben.
Két évvel később a nő pert indított két zenei együttes, valamint a Clear Channel Broadcasting rádióállomás tulajdonosa ellen.
Hellyeah album
2006 nyarán a zenekar felvette a Hellyeah című albumot. Ezt követően Mudvayne turnéra indult, és úgy döntött, hogy 2007-ben kiad egy másik művet, a By the People-t.
Az albumot a zenekar "rajongói" által a honlapon kiválasztott dalokból állították össze. A lemez az US Billboard 200-as listáján az 51. helyen végzett. Több mint 22 XNUMX példány kelt el az első héten.
A Hellyeah turné végét követően a banda visszatért a stúdióba, hogy Dave Fortmannel együtt elkezdjék a The New Game-en dolgozni. Miután a banda kiadta az albumot, Fortman az MTV-n bejelentette, hogy hat hónapon belül új, teljes albumot adnak ki.
A banda ötödik saját albumát 2008 nyarán vették fel a texasi El Pasóban. Figyelemre méltó volt az album borítója. A nevet fekete tintával nyomtatták. A betűk csak sötét fényben vagy ultraibolya fényben láthatók.
Szünet a Mudvain csoport munkájában
2010-ben a banda úgy döntött, hogy sabbatikusan indul, hogy Gray és Tribbett külön turnézhasson Mudvayne többi tagjától. Gray és Tribbett turnéja miatt világossá vált, hogy a szünet legalább 2014-ig elhúzódik.
Tribbett három albumot rögzített Hellyeah projektjével: Hellyeah, Stampede és Band of Brothers. Gray részt vett a Blood For Blood és az Unden negyedik és ötödik albumán is. Képes.
Ryan Martini sem ült egy helyben, 2012-ben turnéra indult a Kornnal Reginald Arviz basszusgitáros ideiglenes pótlásaként, akinek felesége terhessége miatt kellett otthon maradnia.
Egy évvel később Martini részt vett a Kurai Breaking the Broken debütáló EP felvételén. Egy évvel később Tribbet elhagyta Hellyeah-t.
2015-ben Gray interjút adott a Songfactsnak, amelyben azt mondta, hogy Mudvayne valószínűleg nem tér vissza a színre. Kicsit később a korábbi bandatagok, Tribbett és McDonough új zenekart alapítottak Audiotopsy néven. Behívták a Skrape énekesét, Billy Keatont és Perry Stern basszusgitárost.
A zenekar zenei stílusa és hatása
A Mudvayne basszusgitárosa, Ryan Martini összetett játékáról ismert. A zenekar zenéje tartalmazza azt is, amit McDonough "számszimbolikának" nevezett, ahol bizonyos riffek lírai témáknak felelnek meg.
A zenekar a death metal, a jazz, a jazz fusion és a progresszív rock elemeit építette be repertoárjába.
A zenekart más híres zenekarok ihlették: Tool, Pantera, King Crimson, Genesis, Emerson, Lake & Palmer, Carcass, Deicide, Emperor, Miles Davis, Black Sabbath.
A bandák tagjai többször is kifejezték csodálatukat Stanley Kubrick 2001: A Space Odyssey című filmje iránt, amely hatással volt LD 50 albumuk felvételére.
Mudvayne megjelenése és képe
Mudvayne természetesen a megjelenésükről volt híres, de Gray először a zenét és a hangot helyezte előtérbe, majd a vizuális összetevőt. Az LD 50 megjelenése után a zenekar horrorfilmek által ihletett sminkben lépett fel.
Az Epic Records azonban karrierjük kezdetétől fogva nem támaszkodott a megjelenésre. A reklámplakátokon mindig csak a zenekar logója szerepelt, a tagjairól készült fotó nem.
A Mudvayne tagjait eredetileg Kud, SPaG, Ryknow és Gurrg művésznevükön ismerték. A 2001-es MTV Video Music Awards-on (ahol az MTV2 Dig díját nyertek) a banda fehér öltönyben jelent meg, homlokukon véres golyónyommal.
2002 után a zenekar megváltoztatta sminkstílusát és művésznevét Chüd, Güüg, Rü-D és Spüg névre.
A banda szerint az extravagáns smink vizuális dimenziót adott zenéjüknek, és megkülönböztette őket a többi metálbandától.
2003-tól a szakításukig Mudvayne nagyrészt mellőzte a smink használatát, nehogy a Slipknothoz hasonlítsák.
