Kevés rockzenész volt olyan híres és befolyásos, mint Neil Young. Mióta 1968-ban kilépett a Buffalo Springfield zenekarból, hogy szólókarrierbe kezdjen, Young csak a múzsáját hallgatta. És a múzsa különböző dolgokat mesélt neki. Young ritkán használta ugyanazt a műfajt két különböző albumon.
Csak a zenéjének minősége, a mesteri gitárjátéka és a dalok érzelmi gazdagsága maradt alacsonyan.
A művésznek két domináns zenei stílusa volt – a szelíd folk és a country rock (ez a legtisztábban az 1970-es évek Young munkásságában hallható). Ugyanilyen sikerrel azonban Young elmélyedhetett a bluesban, az elektronikában, sőt a rockabillyben is.
A hangok és hatások hatalmas skálája ellenére Young tovább fejlődött, új dalokat írt és új zenéket fedezett fel. A zenész több mint 50 éve küzd új zenei stílusokkal. Arra kényszeríti a fiatal zenészeket, hogy az ő nyomdokaiba lépjenek.
Neil Young kreatív útjának kezdete
Neil Young 12. november 1945-én született Torontóban, Kanadában. Miután szülei elváltak, Winnipegbe költözött édesanyjával. A zenész édesapja sportújságíró volt.
Young még középiskolás korában kezdett zenélni. Nemcsak garázsrockot játszott olyan bandákban, mint a Squires, hanem a helyi klubokban és kávézókban is játszott. Így ismerkedett meg Stephen Stills-szel és Johnny Mitchell-lel.
1966-ban a zenész csatlakozott a Mynah Birdshez. Bruce Palmer basszusgitáros és Rick James is szerepelt benne. A csoport azonban nem járt sikerrel. Ez az oka annak, hogy egy csalódott Young Los Angelesbe hajtott Pontiacjával, Palmert támasztva.
Nem sokkal azután, hogy a srácok megérkeztek Los Angelesbe, találkoztak Stills-szel, és megalapították saját zenekarukat, a Buffalo Springfieldet. A banda gyorsan a kaliforniai folk rock szcéna egyik vezetőjévé vált.
A Buffalo Springfield sikere ellenére a zenekar tagjai között feszültségek voltak. Young többször megpróbálta elhagyni a csoportot, mielőtt végül elhagyta a bandát.
Első gondolatok Neil Young szólókarrierjéről
Neil Young akkoriban komolyan gondolkodott a szólókarrieren, és Elliot Robertst alkalmazta menedzsereként. Hamarosan leszerződött a Reprise Recordshoz, ahol Young 1969 elején kiadta debütáló albumát.
Mire az album megjelent, Young már a helyi Rockets zenekarral kezdett játszani. Fellépett benne Danny Witten gitáros, Billy Talbot basszusgitáros és Ralph Molina dobos.
Young azt javasolta, hogy a zenekart nevezzék át Crazy Horse-ra. Arra kérte a zenészeket, hogy támogassák őt a második album Everybody Knows This Is Nowhere felvételénél. A mindössze két hét alatt rögzített lemez gyorsan "arany" státuszt kapott.
A felvétel elkészülte után Young csatlakozott a Stillshez és a bandához a tavaszi Déjà Vu (1970) albumukon. Ennek ellenére az együttműködés ellenére Young továbbra is szólóművész maradt.
1970 augusztusában kiadott egy szólóalbumot After the Gold Rush címmel. Az album a hozzá tartozó Only Love Can Break Your Heart című kislemezzel együtt szólósztárrá tette Neil Youngot, és népszerűsége csak nőtt.
Crosby, Stills, Nash & Young
Bár a Crosby, Stills, Nash & Young kollektíva nagyon sikeres volt, a zenészek nem tudtak egyenletesen dolgozni, és 1971 tavaszán abbahagyták a közös munkát.
A következő évben Young kiadta első albumát, amely a vidéki slágerlisták élére került. A Harvest albumon szerepelt az első és egyetlen kislemez, a Heart of Gold is. Ahelyett, hogy elfogadta volna sikerét, a zenész úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja, és váratlanul kiadta az Utazás a múltba című filmet. Mind a film, mind a filmzenéje borzasztó kritikákat kapott, csakúgy, mint az 1973-as Time Fades Away című élőalbum a The Stray Gators-szal.
Mind az „Utazás a múltba”, mind az „Elmúl az idő” azt jelezte, hogy Young életének sötét időszakába lépett, de ezek a művek csak a jéghegy csúcsát jelentik.
Danny Witten, egykori kollégája halála után Neil Young 1972-ben rögzített egy sötét albumot Tonight's the Night címmel. Ekkor azonban a zenész meggondolta magát a lemez kiadásával kapcsolatban. Ehelyett kiadta az On the Beach-et. Ennek ellenére a rajongók hallották a Tonight's the Night-ot 1975-ben.
Young ekkorra már legyőzte depresszióját, és visszatért a normális életbe.
Neil Young visszatér az akcióhoz
1979-ben megjelent a Live Rust album és a Rust Never Sleeps élő felvétele. Az album visszaadta Youngnak korábbi dicsőségét. Azonban a siker ellenére a zenész úgy döntött, hogy megkockáztatja. Már 1981-ben megjelent a Re*Ac*tor című heavy rock album, amely negatív kritikákat kapott. A megjelenés után Young elhagyta a Reprise kiadót, és elkezdett együttműködni a Geffen Records induló céggel. Itt sok pénzt és a kreativitás szabadságát ígérték neki.
Pozícióját kihasználva Neil Young 1982 decemberében felvette a Trans elektronikus albumát. Hangját számítógépes vokóderrel rögzítették, amit a kritikusok nem értékeltek. A mű negatív kritikákat és megdöbbenést kapott a "rajongóktól".
Az évtized során Young három albumot adott ki, amelyek stíluskísérletek voltak. 1985-ben kiadta az Old Ways sorozatot, majd a következő évben egy új művet, a Landing on Water-t.
Ezenkívül a zenész visszatért régi lemezcégéhez, a Reprise-hez. Az első albuma visszatérése után a This Note for You volt.
Az év végén a Crosby, Stills & Nash zenekarral egy újraegyesülési albumot vett fel American Dream néven, amely negatív kritikákat kapott.
Neil Young új sikere
Az American Dream album „kudarcnak” bizonyult, és senki sem remélt további sikert. 1989-ben azonban megjelent a Freedom című album. Kereskedelmi sikereket ért el a világ szinte minden sarkában.
Az album megjelenésével egy időben Young népszerű előadó lett az indie rock körökben. 1989-ben a The Bridge című tribute albumon szerepelt. A következő évben Young újra összeállt a Crazy Horse-szal a Ragged Gloryért. Ez az album a zenészek kreativitásának csúcsa lett, az elmúlt 20 évben dicséretes kritikákat kapott.
Az album támogatására való turnéra Young felbérelte a Sonic Youth együttest. Így vált híressé rockkörökben.
Neil Young a turné kezdete után kezdett az alternatív és grunge rock ősének lenni. De a zenész hamarosan elvetette a hard rock előadásának ötletét. Young kiadta a Harvest Moont 1992-ben. 1972-es "áttörés" slágerének közvetlen folytatása lett.
A következő évben a zenész kiadta a Sleeps with Angels című albumot, amelyet szűk körökben remekműként emlegettek. A megjelenés után Young a Pearl Jammel kezdett el játszani. Album felvétele ezzel a csoporttal Seattle-ben 1995 elején. A Mirror Ball elkészült felvételét pozitív kritikák fogadták. De az eladásokat tekintve minden sokkal siralmasabbnak bizonyult.
2000-es évek eleje
2000 tavaszán egy új szólóalbum, a Silver & Gold következett. Decemberben megjelent egy DVD Red Rocks Live címmel, amely 12 számot tartalmazott.
Young következő munkája talán a legambiciózusabb és legkoncepcionálisabb albuma volt egy Greendale nevű kisváros életéről.
2005 elején Youngnál potenciálisan halálos agyi aneurizmát diagnosztizáltak. A kezelés azonban nem befolyásolta a zenész alkotói útját, mivel folytatta a zenei felvételeket.
Ugyanebben az évben megjelent a Living with War című tiltakozó dalok vitatott gyűjteménye.
Young csak 2017-ben folytatta felfutását, amikor megjelent a Children of Destiny. Szintén 2018-ban Young kiadott két, archív felvételekből álló lemezt.
2018 májusában Young felfedte, hogy a Crazy Horse-szal játszik majd Kaliforniában. A koncertek csak „bemelegítésnek” bizonyultak a Colorado album 2019-es felvételéhez.
