Oleg Leonidovics Lundstrem művészt az orosz jazz királyának nevezik. A 40-es évek elején zenekart szervezett, amely évtizedeken át zseniális előadásokkal örvendeztette meg a klasszikusok kedvelőit.
Gyerekek és tizenévesek
Oleg Leonidovics Lundstrem 2. április 1916-án született a Bajkál-túli területen. Intelligens családban nevelkedett. Érdekes módon Oleg Leonidovics a vezetéknevet dédnagyapjától örökölte. A pletykák szerint a dédapa híresen szolgálta a svájci hatóságokat.
A Lundstrem család a Távol-keleti Köztársaság területén telepedett le. A családfő eleinte egy gimnáziumban dolgozott, ahol tudományt tanított a jómódú családokból származó gyerekeknek. Nem sokkal később elfoglalta a báb-pufferállam kulturális osztályának posztját. Itt sok érdekes és befolyásos személyiséggel találkozhatott.
Igor öccse születése után egy nagy család költözött Harbinba. Édesapám először a helyi műszaki iskolában tanított, majd átkerült egy felsőoktatási intézménybe. A családfő rohamosan mászkált a karrierlétrán, de az ország politikai helyzete miatt nem tudott elhelyezkedni a szakmában.
A család kényelmes körülmények között élt az apa elnyomásáig. Oleg bátyjával együtt klasszikus oktatásban részesült. Ezzel egy időben kezdett érdeklődni a zene iránt. Gyakran járt koncertekre.
Oleg szenvedélyesen foglalkozott a zenével, de szülei ragaszkodtak a szilárd oktatás megszerzéséhez. Hamarosan a Politechnikai Intézet hallgatója lett. Ebben az időszakban hegedűleckéket vesz, és elmélyülten tanulmányozza a kottaírást is. Lundstrem még nem sejti, mit hoz számára a jövő.
Az 50-es évek közepén álma valóra vált. Az tény, hogy kitüntetéssel végzett a Kazany Konzervatóriumban. Már ekkor komolyan foglalkozott zeneművek írásával.
A maestro Duke Ellington lemezének meghallgatása után ismerkedett meg a modern dallamokkal. Különösen tetszett neki a "Dear Old South" kompozíció hangzása. Az amerikai jazz-feldolgozásai a szíve mélyéig megfogták, és valami hasonlót szeretett volna csinálni.
Testvére támogatásával "összerakta" az első zenei csoportot. A duett által játszott szerzeményeket nem rögzítették, így hangzásuk szépségét csak sejteni lehet.
Oleg Lundstrem maestro alkotói útja
A zenész és testvére csapatát "Sanghajnak" hívták. A srácok a szovjet maestro népszerű kompozícióinak reprodukciójával örvendeztették meg a közönséget. A zenekar első fellépéseit a rokonok, barátok és a jazzimádók szűk körében tartották.
Hamarosan új tagokkal bővült a csapat, és máris teljes értékű zenekarnak nevezhető. Lundström vállalta a rendezői és karmesteri szerepet. Az "Interlude" című kompozíció, amelyet addig sehol nem hallottak, valódi érdeklődést váltott ki a közönség körében. A zene szerelmesei szorosan követik "Sanghaj" munkáját.
A népszerűség megszerzése után Oleg arra gondolt, hogy visszatér hazájába. Elégedett volt a Harbinban uralkodó légkörrel, de vadul vonzotta haza. Amikor visszatért a Szovjetunióba, számos félreértéssel szembesült. A központi városokban nem fogadták szívesen a külföldön népszerű zenei stílust. A dzsesszzenészek egyszerűen szétszóródtak a filharmonikusok között, és az együttes vezetője kezdte sajnálni, hogy úgy döntött, visszatér az országba.
Hamarosan Kazany kulturális központjában telepedett le. Hasonló gondolkodású embereket gyűjtött maga köré, és a srácok hangszeres kompozíciókat kezdtek rögzíteni, amelyeket gyakran hallottak a helyi rádióban. Oleg néha rögtönzött koncerteket szervezett, amelyeket leggyakrabban közvetlenül nyílt területeken tartottak.
Ebben az időszakban a Lundstrem kollektíva szólistái Alla Pugacheva és Valerij Obodzinszkij voltak. Az erre az időszakra bemutatott előadók sem népszerűséget, sem rajongókat nem tudhattak maguk mögött.
Oleg Lundstrem: Népszerűség
Az 50-es évek közepén a nagyvárosi zenekedvelők érdeklődni kezdtek a jazz zenekar iránt. Ez lehetővé tette a srácoknak, hogy Moszkvába költözzenek. Ebben az időszakban a "March Foxtrot", a "Bukarest Ornament", a "Song Without Words" és a "Humoreszk" zeneművek gyakran hallhatók a helyi televízióban. Ezután Oroszország minden második lakosa ismerte a kompozíciók szavait.
Ezt követően a zenészek elkezdtek "utazni" a Szovjetunióban. Meghívják őket népszerű zenei versenyekre és fesztiválokra. Oleg Leonidovics zenekara az egyik első olyan együttes lett, amely fellépett az Amerikai Egyesült Államokban. Amerikai fellépése után Deborah Brown csatlakozott a zenekarhoz. Akiknek sikerült meghallani Deborah isteni hangját, azok remegtek a boldogságtól.
Oleg Leonidovics és csapata erőfeszítései nem maradtak észrevétlenül. A zenekar legjobb művei bekerültek a bemutatkozó nagylemezbe. Hamarosan a zenészek szerződést írtak alá a Melodiya hangstúdióval, és számos lemezt adtak ki.
A "Sunny Valley Serenade" zenei kompozíció a zenekar egyik leghíresebb alkotása. A mű az improvizáció és a fantázia csodálatos zenei ciklusába meríti a hallgatót.
A mai napig az archív kompozíciók többsége megtalálható a zenekar hivatalos honlapján, valamint a közösségi oldalakon. Ennek köszönhetően a múlt században oly népszerű zenei irányzat tovább fejlődik a modern előadók munkájában.
Részletek a zeneszerző személyes életéből
Nem szeret beszélni a magánéletéről. Oleg Leonidovics monogám és családapa volt. Több mint 40 évig élt feleségével, Galina Zhdanovával. Nem hagyott örököst. Lundstrem nem árulta el, hogy milyen okok miatt nem jelentek meg gyerekek a családban, de a pár békében, tiszteletben és harmóniában élt.
A 60-as évek közepén telket vásárolt a moszkvai régióban, és elegáns vidéki házat épített. A pár gyakorlatilag nem töltött időt egyedül, mert egy vidéki házban Oleg Leonidovics testvére, Igor több szobát bérelt családjával.
Lundstrem unokaöccsei népszerű nagybátyjuk nyomdokaiba léptek. Az egyik unokaöccs a Moszkvai Konzervatóriumban végzett, a nagycsalád legfiatalabbja pedig kiváló hegedűművész lett.
Oleg Lundstrem mester halála
Élete utolsó éveit vidéken töltötte. A falusi élet jó hatással volt rá. Az egyik utolsó interjúban Oleg Leonidovics azt mondta, hogy jól érzi magát. A hangos kijelentések ellenére az elmúlt években már nem tudta önállóan irányítani a zenekart, csak szóbeli utasításokat adott a karmesternek és a zenészeknek.
2005-ben megállt a szíve. Mint kiderült, Oleg Leonidovics cukorbetegségben szenvedett. Rokonai elmondták, hogy annak ellenére, hogy igyekezett egészségesnek tűnni, az utóbbi időben gyenge volt, sőt mozgási nehézségei is voltak.
A búcsúztatón rokonok, közeli barátok, színpadi kollégák vettek részt. A családtagok úgy döntöttek, hogy alapítványt szerveznek a maestro tiszteletére. A szervezet célja fiatal zenészek és zeneszerzők támogatása.
