A magyar Omega rockzenekar az első ilyen irányú kelet-európai előadók között.
Magyar zenészek megmutatták, hogy a rock a szocialista országokban is fejlődhet. Igaz, a cenzúra végtelen küllőket rakott a kerekek közé, de ez még nagyobb érdemeket szerzett nekik – a rockbanda kiállta a szigorú politikai cenzúra feltételeit szocialista hazájában.
Sok híres zenész, nehézségekkel szembesülve, a XXI. században kénytelen volt felhagyni vagy irányt váltani.
Hogyan kezdődött az egész?
23. szeptember 1962-át tekintették hivatalosan a csapat születési dátumának. Ezen a napon adta elő első koncertjét az Omega zenekar kisszámú közönség előtt a Műszaki Intézetben.
A csapat gerincét Mihaj Tamás basszusgitáros Omega csoportban való megjelenésével véglegesen megformáltnak tekinthetjük, vele együtt Presser Gábor billentyűs és zeneszerző is csatlakozott a csapathoz.
A magyar anyanyelvű szövegek szerzőjének Adamis Anna diákot választották.
Gáborral alkotott alkotói tandemüket nem hiába tartják a magyar rockzene történetének legsikeresebbjének. A zenekar egy másik legendás tag, Molnár György érkezése után kapott klasszikus külsőt, aki a megüresedett szólógitáros posztot foglalta el.
Így az Omega, Illes, Metro csoportok nemcsak Magyarországon, hanem Kelet-Európa más országaiban is az ifjúsági kultúra szimbólumaivá váltak.
Kezdetben a magyarországi rock-előadók „maguk számára” dolgozták fel és használtak fel nyugati zenészek slágereit.
Az Omega első kislemeze a híres Black Rolling Stones Paint It kislemezének feldolgozása volt, ahol az énekhang Kobor Jánosé.
Az Omega csoport népszerűsége a hazáján kívül
1968-ban a csoport új népszerűségi szintet ért el - nemzetközi. A Spencer Davis Group és a Traffic csoportok turnézni érkeztek Magyarországra.
John Martint (a zenekar menedzsere) lenyűgözték a helyi srácok, akik részt vettek a "nyitó felvonás" koncerten. Annyira megkedvelte őket, hogy meghívást kaptak egy visszatérő kreatív látogatásra az Egyesült Királyságba.
Az Omega londoni fellépése nagyot ütött, a kulisszák mögött pedig George Harrison és Eric Clapton gratulált nekik. Nagy megtiszteltetés volt ez a fiatal feltörekvő sztároknak.
A londoni turné zseniális szereplése után a srácok megállapodást köthettek a Decca Records-szal, hogy felveszik első albumukat Omega Red Star From Hungary beszédes címmel.
A bennszülött kormány azonban nem engedhette meg az egyre népszerűbb csoport távozását, és parancsra követelte, hogy térjenek vissza hazájukba.
Megjelent tehát a második album, de az első magyar nyelvű Trombitas Fredi rövid időn belül 100 ezer példányban jelent meg.
A következő album a "10000 Lepes" volt a legszebb és leghíresebb Gyongyhaiju Lany (The Girl With The Pearl's Hair) balladával, amely a csapat fémjelévé vált. Számára a dal előadói egy-egy motorkerékpárt kaptak egy tokiói fesztiválon.
1995-ben pedig a Scorpions újraalkották maguknak, White Dove néven.
A következő album Ejszakai Orszagut volt az utolsó a megszokott hagyományos felállásban. Közvetlenül a megjelenés után jelentősen megfogyatkozott a csapat összetétele – távozott Presser Gábor, Adamish Anna és Lauks József. Létrehozták saját csoportjukat.
"Gray Stripe" az Omega-tól
Itt lehetett volna pánikolni, de a srácoknak sikerült. A Hűtlen barátok / Szomorú történet című dalok szövegét Kobor János énekes írta, a zenét pedig Molnár György és Mihály Tamás, a távozók után kiadó.
A csapathoz csatlakoztak a meghívottak - Debreceny Ferenc dobos és Benkő László billentyűs, a szövegeket pedig már Peter Shuyi költő írta. 1970 óta a csoport összetétele nem változott, és a mai napig fennmaradt.
A sors következő csapása a kész album volt, cenzúrázatlanul, és az archívum legtávolabbi polcára került 1998-ig.
1972-ben újabb csalódás volt - az új alkotás nem hozta meg a kívánt eredményeket.
Új hullámvölgyek a csoportban
Ezzel véget ért a fekete sorozat – az 1970-es évek második felében a zenészek terén újabb felfutások következtek. A kritikusok ezt a körülményt annak tulajdonítják, hogy az Omega csoport végre megtalálta a maga egyedi stílusát.
Az 1980-as év az egykori barátok-ellenségek, kollégák kibékülése jegyében telt, egy színpadon léptek fel (három csoport): Omega, LGT, Beatrice. A csúcspont a záró előadás volt a Gyongyhaiju Lany rockzenekarok közös slágerének és himnuszának előadásával.
1990-ben a csapat hét év szünetet tartott. Az alkotói útra diadalmas visszatérés 1997-ben következett be. A Nepstadion stadionban megrendezett koncerten 70 ezer néző gyűlt össze.
Egy Gammapolis nevű sztár
Nem csoda, hogy az Omega csoportot úttörőnek és inspirálónak nevezik. Példájukkal növelték a többi zenész iránti bizalmat, megmutatták, hogy a rock nem csak angolul szólal meg.
Nem minden előadó büszkélkedhet azzal, hogy az égbolt egyik csillagát az ő alkotásának szentelték.
A nevet a csillagászok 45. évfordulójára adott ajándékának köszönhetően örökítik meg, akik elneveztek egy csillagot az Ursa Major Gammapolis csillagképben. Ez a neve az Omega csoport legjobb albumának.
