A Skid Row-t 1986-ban alapította két New Jersey-i lázadó.
Dave Szabó és Rachel Bolan voltak, a gitár/basszusgitár zenekart eredetileg Thatnek hívták. Forradalmat akartak csinálni a fiatalok fejében, de a jelenetet csatatérnek választották, és a zenéjük lett a fegyver. Mottójuk „Mi ellenük” kihívást jelentett az egész világ számára.
Ezt követően még két hasonló gondolkodású ember csatlakozott a srácokhoz: Scotty Hill (gitáros) és Rob Affuso (dobos). A csoportot átnevezték Skid Row-ra, ami hajléktalan csavargókat jelent, ha az amerikai szlengből fordítják.
Egy ragyogó és karizmatikus frontember keresése
De valahogy az énekesekkel nem sikerült. Mindenki, akit teszteltek a megüresedett frontemberi posztra, lemaradt róla.
Úgy tűnik, Matt Fallonnak tetszett, de a hangszíne nagyon emlékeztetett Jon Bon Jovira. Egy debütáló csapat számára ez nagyon nem megfelelő körülmény volt.
A srácok akkor jöttek rá, hogy kire van szükségük, amikor meglátták és meghallották Sebastian Björk kanadai előadó előadását, aki később Sebastian Bach álnéven, briliáns "névrokona" - a német zeneszerző - lépett fel.
A körülményeket azonban bonyolította a kanadai előadó másik csapattal kötött szerződése. Korábbi munkaadói túlzott összeget követeltek, amivel a Skid Row nem rendelkezett. Jon Bon Jovi megmentett, ő fizette ki a "váltságdíjat" Sebastian Björkért.
A maga részéről Sebastian Bachot is áthatotta a vágy, hogy az új banda szólistája lehessen, amint megismerkedett a Youth Gone Wild című dallal, a zenész elmondása szerint már érezte, hogy ezt a slágert személyesen neki teremtették.
Az első győzelmek a "lázadó fronton"
Így jelent meg a hasonló gondolkodású lázadók igazi csapata, akik készen álltak arra, hogy bármilyen helyszínen megrohamozzák a világot, „arzenáljában” egy új alternatív hangzású zeneművek.
Első fellépésükre az 1988-as újév első napján került sor Kanadában, Torontóban. Az előadás helyszínéül egy közönséges rockklubot, a Rock N' Roll Heaven-t választották, de később ez a hely híressé vált, sőt szimbolikussá vált a Skid Row lelkes rajongói számára.
1989-ben a Bon Jovi csoport híres srácai fiatal előadókat hívtak turnéjukra, felajánlották nekik, hogy "nyitóként" lépjenek fel. Ez a fordulat lehetőséget adott a csoportnak, hogy megmutassák, mire képesek, úgymond teljes pompájában.
A Skid Row bemutatkozó albuma
A turné után szerződést kötöttek az Atlantic Recordsszal. A kiadó alatt megjelent debütáló albumuk, a Skid Row. A siker elsöprővé vált, a lemez jelentős példányszámban kelt el. Körülbelül 3 millió példányban kelt el, először "arany", majd "platina" lett.
A korong leghíresebb slágere a 18 és a Life című kislemez volt, amelyet az MTV csatornán forgattak. A közönségnek tetszett a Youth Gone Wild című kislemez is Bach karizmatikus előadásában. A kevésbé kemény hangzás kedvelői nagyra értékelték az I Remember You című balladát.
A lemez a Billboard slágerparádéjának 6. helyére került. A Béke Fesztiválon a fiatal zenekar egy színpadon léphetett fel a rock égieivel és félisteneivel, mint például: Bon Jovi, Montley Crue és Aerosmith.
A Skid Row második albuma
1991 volt a következő lépés a csoport számára a siker és a hírnév felé vezető úton. Kiadták második albumukat a Slave to the Grind. Ez már magabiztosabb szakemberek munkája volt, akik megalkották saját hangzási stílusukat. A dalok szövege tiltakozott a hétköznapi békés élet ellen, amely szolgai szokásokat alakít ki a városlakókban.
Az album lemezei azonnal elkeltek a világ 20 országában, példányszámuk összesen 4 millió példányt tett ki. A korong leghíresebb slágerei a következők voltak: Quick Sand Jesus, Wasted Time, Slave to the Grind.
Ugyanebben az évben a Skid Row közös koncerteken vett részt olyan „rock világítósokkal”, mint a Guns N' Roses és a Pantera, akik bejárták a fél világot. A csapatok több mint 70 ezer fős nézőtéren gyűltek össze.
1992-ben adták ki a következő albumot, amely azonban teljes egészében klasszikus rock kompozíciók változataiból állt, amelyeket az előadásukra alakítottak át, és amelyeket a közönség szeretett. A lemezt B-Side Ouerselvesnek hívták, ez egy win-win opció volt, a korong gyorsan elfogyott, "arany" lett.
Az első kudarcok és a csoport összeomlása
1995-ben a zenekar a szokásos felállásban rögzítette utolsó albumát. A szólista a legfényesebb és legkarizmatikusabb frontemberük, Sebastian Bach volt. Az album a Subhumen Race nevet kapta.
Sok év sikere után légy lett belőle. Az albumot nagyon visszafogottan és lomhán fogadták. Később maga Bach is bírálta utódját, elégedetlenségét fejezve ki az eredménnyel kapcsolatban.
Az 1996-ot sokan a Skid Row zenekar fennállásának végének tekintik, hiszen énekese botránnyal távozott a zenekarból. Sebastian Bach szólókarriert választott, saját csoportot hozott létre, musicalekben vett részt és filmművész lett.
Egyes kritikusok szerint már nem azok a zenészek, akik a híres Skid Row néven lépnek fel, stadionokat gyűjtöttek és szuperslágereket készítettek. Bár a sikertelen Subhumen Race album után még három jött ki: Forty Seasons (1998), Thickskin (2003) és Revolutions per Minute (2006).
A Death of Skid Row énekese
Johnny Solinger, aki 15 évet szentelt a Skid Row csapatának, 26. június 2021-án elhunyt. Egy hónappal ezelőtt azt mondta rajongóinak, hogy májelégtelenségben szenved. A művész az elmúlt heteket kórházi ágyon töltötte.
