A 70-es évek végén közvetlenül a punk rock után létrejött bandák közül kevés volt olyan kemény és népszerű, mint a The Cure. Robert Smith (született: 21. április 1959.) gitáros és énekes termékeny munkájának köszönhetően a banda lassú, sötét fellépéseiről és lehangoló megjelenéséről vált híressé.
A The Cure szerényebb popdalokkal indult, majd lassan egy texturált és dallamos bandává fejlődött.
A The Cure egyike azoknak a bandáknak, amelyek lerakták a gótikus rock magvait, ám mire a 80-as évek közepén a goth elkapta magát, a zenészek eltávolodtak megszokott műfajuktól.
A 80-as évek végére a banda nemcsak hazájában, Angliában, hanem az Egyesült Államokban és Európa különböző részein is a mainstreambe került.
A The Cure a 90-es évekig népszerű élőzenekar és meglehetősen nyereséges lemezeladó zenekar maradt. Hatásuk egyértelműen érezhető volt több tucat új zenekaron és az új évezredben, köztük sok olyan előadón, akiknek semmi közük sem volt a gothic rockhoz.
Az első lépések
Eredetileg Easy Cure néven az együttest 1976-ban alapították osztálytársai Robert Smith (ének, gitár), Michael Dempsey (basszusgitár) és Lawrence "Lol" Tolgurst (dob). A zenekar kezdettől fogva a sötét, pörgős, gitárvezérelt popra specializálódott, álirodalmi szövegekkel. Ezt bizonyítja az Albert Camus által ihletett "Arab megölése".
A "Killing a Arab" demókazettája Chris Parry, a Polydor Records A&R képviselője kezébe került. Mire megkapta a felvételt, a zenekar neve The Cure-re rövidült.
Parryt lenyűgözte a dal, és megszervezte, hogy 1978 decemberében adják ki a Small Wonder független kiadónál. 1979 elején Parry elhagyta a Polydort, hogy megalapítsa saját kiadóját, a Fictiont, és a The Cure volt az egyik első banda, aki szerződtette. A "Killing a Arab" című kislemezt 1979 februárjában adták ki újra, és a The Cure elindult első angliai turnéjára.
"Három képzeletbeli fiú" és tovább
A The Cure bemutatkozó albuma, a Three Imaginary Boys 1979 májusában jelent meg, és a brit zenei sajtó pozitív kritikákat kapott. Ugyanebben az évben a banda kislemezeket adott ki a "Boys Don't Cry" és a "Jumping Someone Else's Train" című nagylemezekhez.
Ugyanebben az évben a The Cure nagy turnéra indult a Siouxsie and the Banshees társaságában. A turné során a Siouxsie and the Banshees gitárosa, John McKay elhagyta a bandát, Smith pedig a zenész helyére lépett. A következő évtizedben Smith gyakran dolgozott együtt a Siouxsie and the Banshees tagjaival.
1979 végén a The Cure kiadta az I'm a Cult Hero című kislemezt. A kislemez megjelenése után Dempsey elhagyta a csoportot és csatlakozott az Associates-hez; 1980 elején Simon Gallup váltotta fel. Ezzel egy időben a The Cure felvette Matthew Hartley billentyűssel, és befejezte a zenekar második albumának, a Seventeen Secondsnak a produkcióját, amely 1980 tavaszán jelent meg.
A billentyűs jelentősen kibővítette a banda hangzását, amely most már inkább kísérletező volt, és gyakran lassú, sötét dallamokat ölelt fel.
A Seventeen Seconds megjelenése után a The Cure megkezdte első világkörüli turnéját. A turné ausztrál szakasza után Hartley kilépett az együttesből, és korábbi bandatársai úgy döntöttek, nélküle folytatják. Így a zenészek 1981-ben adták ki harmadik albumukat, a "Faith"-t, és láthatták, hogyan emelkedik fel a listán 14 sorra.
A "Faith" megszületett a "Primary" kislemez is.
A The Cure negyedik albumát a tragédia és az önvizsgálat stílusában hangosan „Pornography”-nak hívták. 1982-ben adták ki. A "Pornography" album tovább bővítette a kultikus csoport közönségét. Az album megjelenése után a turné befejeződött, Gallup elhagyta a bandát, Tolgurst pedig a dobról a billentyűsre váltott. 1982 végén a The Cure kiadott egy új, táncos árnyalatú kislemezt "Let's Go to Bed" címmel.
Siouxsie and the Banshees-szel dolgozom
1983 elején Smith a Siouxsie and the Banshees társaságában töltötte a Hyaena albumot, és gitározott az album kísérő turnéján. Ugyanebben az évben Smith Siouxsie-val és a Banshees basszusgitárosával, Steve Severinnel is zenekart alapított.
A The Glove név felvétele után a banda kiadta egyetlen albumát, a Blue Sunshine-t. 1983 nyarának végére a The Cure új verziója Smith, Tolgurst, Andy Anderson dobos és Phil Thornally basszusgitáros közreműködésével új kislemezt vett fel, a "The Lovecats" című szórakoztató dallamot.
A dal 1983 őszén jelent meg, és a banda eddigi legnagyobb slágere lett, és a hetedik helyet érte el a brit listákon.
A The Cure megújult felállása 1984-ben adta ki a "The Top"-ot. Pop hajlamai ellenére a dal visszadobta a Pornography album unalmas hangzását.
A "The Top"-t támogató világkörüli turné során Andersont kirúgták a csoportból. 1985 elején, a turné után Thornally is kilépett a zenekarból.
A The Cure az ő távozása után ismét átalakította felállását, Boris Williams dobossal és Porl Thompson gitárossal, míg Gallup visszatért a basszusgitárhoz.
Később, 1985-ben a The Cure kiadta hatodik albumát The Head on the Door címmel. Az album volt a banda valaha kiadott legtömörebb és legnépszerűbb lemeze, amellyel az Egyesült Királyságban az első tízbe, az Egyesült Államokban pedig az 59. helyre került. Az "In Between Days" és a "Close to Me" - a "The Head on the Door" kislemezei - jelentős brit slágerek, valamint népszerű underground és diákrádióslágerek lettek az Egyesült Államokban.
Tolgurst indulása
A The Cure a The Head on the Door áttörést jelentő sikerét követte 1986-ban a Standing on a Beach: The Singles című válogatással. Az album a negyedik helyet érte el az Egyesült Királyságban, de ami még fontosabb, az Egyesült Államokban kultikus státuszt adott a bandának.
Az album a 48. helyre került, és egy éven belül aranylemez lett. Röviden: Standing on a Beach: The Singles alapozta meg az 1987-es Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me duplaalbumot.
Az album eklektikus volt, de igazi legendává vált, és négy slágert szült az Egyesült Királyságban: „Why Can't I Be You”, „Catch”, „Just Like Heaven”, „Hot Hot Hot!!!”.
A Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me turné után a The Cure tevékenysége lelassult. Mielőtt 1988 elején elkezdtek dolgozni új albumukon, a banda kirúgta Tolgurst, azt állítva, hogy a kapcsolata közte és a banda többi tagja között visszavonhatatlanul megsérült. Tolgurst hamarosan pert indít, és azt állítja, hogy a csoportban betöltött szerepe fontosabb, mint ami a szerződésében szerepel, ezért több pénzt érdemel.
Új album új felállással
Eközben a The Cure Tolgurst helyére a korábbi Psychedelic Furs billentyűs, Roger O'Donnell került, és felvették nyolcadik albumukat, a Disintegrationt. Az 1989 tavaszán megjelent album melankolikusabb volt, mint elődje.
A mű azonban igazi siker lett, az Egyesült Királyságban a 3., az Egyesült Államokban pedig a 14. helyet érte el. A "Lullaby" című kislemez 1989 tavaszán a csoport legnagyobb brit slágere lett, és az ötödik helyen végzett.
A nyár végén a bandának megjelent a leghíresebb amerikai kiadása a "Love Song" című slágerből. Ez a kislemez a második helyre lépett fel.
Szeretnék
A Disintegration turné során a The Cure az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban kezdett el arénában játszani. 1990 őszén a The Cure kiadta a "Mixed Up" című remixek gyűjteményét, amely az új "Never Enough" kislemezt tartalmazza.
A Disintegration turné után O'Donnell elhagyta a bandát, a The Cure pedig asszisztensére, Perry Bamonte-ra lépett. 1992 tavaszán a zenekar kiadta a Wish című albumot. A "Disintegration"-hoz hasonlóan a "Wish" is gyorsan népszerűvé vált, az Egyesült Királyságban az első, az Egyesült Államokban pedig a második helyen végzett.
A „High” és a „Friday I'm in Love” című slágerek is megjelentek. A The Cure a "Wish" megjelenése után újabb nemzetközi turnéra indult. Egy Detroitban feladott koncertet a The Show című film és két album, a Show és a Paris dokumentált. A film és az albumok 1993-ban jelentek meg.
Folytatódik a pereskedés
Thompson 1993-ban hagyta el a bandát, és csatlakozott Jimmy Page-hez és Robert Planthez. Távozása után O'Donnell billentyűsként tért vissza a zenekarhoz, míg Bamonte a billentyűs feladatokról gitárra váltott.
1993 nagy részében és 1994 elején a The Cure-t kiszorította egy folyamatban lévő Tolgurst pere, aki követelte az együttes nevének társtulajdonosát, és megpróbálta átstrukturálni a jogait.
Végül 1994 őszén megszületett az egyezség (a banda javára született döntés), és a The Cure az előttük álló feladat felé fordult: a következő album felvételére. Boris Williams dobos azonban éppen akkor távozott, amikor a zenekar felkészült a felvétel megkezdésére. A brit zenei lapok hirdetései révén a zenekar új ütőhangszeresre talált.
1995 tavaszára Jason Cooper váltotta a Williamst. 1995-ben a The Cure felvette tizedik stúdióalbumát, és csak néhány európai zenei fesztiválon állt meg a szünetben a nyáron.
1996 tavaszán jelent meg egy album "Wild Mood Swings" címmel, amit a "The 13th" kislemez előz meg.
A populáris zene és a gótika kombinációja
A "Wild Mood Swings" pop dallamok és sötét ütemek kombinációja, amely megfelelt a címének, vegyes kritikai értékeléseket és hasonló eladásokat kapott.
A Galore, a The Cure második kislemezkollekciója a banda slágereire összpontosított az 1997-es "Standing on a Beach" óta, és egy új dalt tartalmazott, a "Wrong Number"-t.
A The Cure a következő néhány évet csendben töltötte azzal, hogy dalt írt az X-akták filmzenéhez, később pedig Robert Smith feltűnik a South Park egyik emlékezetes epizódjában.
Nyugalom a munkahelyen
2000-ben jelent meg a Bloodflowers, a zenekar utolsó klasszikus albuma. A "Bloodflowers" albumot jól fogadták, és nagy sikert aratott. A mű Grammy-díjra is jelölték a legjobb alternatív zenei album kategóriában.
A következő évben a The Cure aláírta a Fictiont, és kiadta a karrierjét átívelő Greatest Hits-t. Ehhez társult egy DVD kiadás is a legnépszerűbb videókból.
A banda 2002-ben egy ideig úton volt, turnéjukat egy három éjszakás berlini show-val zárták, ahol "gótikus trilógiájuk" minden albumát előadták.
Az eseményt a Trilogy házi videója örökítette meg.
Korábbi feljegyzések újrakiadása
A Cure 2003-ban nemzetközi megállapodást írt alá a Geffen Records-szal, majd 2004-ben elindította a Join the Dots: B-Sides & Rarities című művük kiterjedt újrakiadási kampányát. Hamarosan kétlemezes albumuk kiterjesztett kiadása következett.
Szintén 2004-ben a zenekar kiadta első művét a Geffennek, egy saját albumot, amelyet élőben vettek fel a stúdióban.
A "Bloodflowers"-nél nehezebb és sötétebb albumot részben arra terveztek, hogy megszólítsa a The Cure-t ismerő fiatalabb közönséget az új generációra gyakorolt hatásuk miatt.
A The Cure 2005-ben újabb felállásváltáson esett át, amikor Bamonte és O'Donnell elhagyta a csapatot, Porl Thompson pedig harmadik ciklusra visszatért.
Ez az új, billentyűs nélküli felállás 2005-ben debütált a Live 8 Paris jótékonysági koncert főcímeként, mielőtt a nyári fesztiválra indult volna, amelynek fénypontjait a 2006-os DVD-gyűjtemény örökítette meg.
2008 elején a zenekar elkészült a 13. albumával. Az album eredetileg dupla albumnak készült. De hamarosan úgy döntöttek, hogy az összes popanyagot egy külön műbe helyezik, "4:13 Dream" néven.
Három év kihagyás után a banda visszatért a turnézáshoz a "Reflections" turnéjával.
A zenekar 2012-ben és 2013-ban is folytatta a turnét, fesztiválokon Európában és Észak-Amerikában.
2014 elején Smith bejelentette, hogy még abban az évben kiadják a "4:13 Dream" folytatását, valamint folytatják a "Reflections" turnéjukat egy újabb teljes albumsorozattal.
