A The Seekers a 1962. század második felének egyik leghíresebb ausztrál zenei együttese. Az XNUMX-ben megjelent együttes felkerült a legnagyobb európai és amerikai slágerlistákra. Akkoriban szinte lehetetlen volt egy olyan zenekar számára, amely dalokat rögzített és fellépett egy távoli kontinensen.
A keresők története
Kezdetben a csapat négy főből állt. Keith Podger lett a fő énekes, aki gitárrészeket is előadott. Bruce Woodley a banda gitárosa és énekese is lett. Ken Ray gitározott, Athol Guy pedig basszusgitározott. Az első évben minden résztvevő énekesként lépett fel, szinte minden szerzeményben minden résztvevőnek megvolt a maga énekszólama. Ebben az összetételben azonban a csoport szinte nem volt sikeres.
Egy évvel később a srácok találkoztak Judith Durhammel. Etol Guy meghívta a csoportba, és ő vette át a fő énekes helyét. Ez a csoport összetétele tekinthető csillagnak. A csoport nemzetközi népszerűségnek örvendett.
1964 sikeres év volt a csoport számára. Ekkor történt az első londoni utazás. Itt a srácokat meghívták a népszerű "Vasárnap este" TV-műsorba. Számos dal előadása után a csoport széles körben ismertté vált az Egyesült Királyságban. Itt felajánlották a csapatnak, hogy kössön szerződést egy nagy lemezkiadó céggel, a Grade Agencyvel.
Ugyanebben az évben Tom Springfield, akinek a Springfields nevű bandája nemrég felbomlott, találkozott a The Seekers-szel, és felajánlotta, hogy dalszerzőként és producerként együttműködik (Springfieldnek több tapasztalata volt, mint a kezdő bandának, így elkezdtek együttműködni).
Méltó verseny legendás zenekaroknak
A következő év az egyik legnehezebb volt az akkori zenész számára. Idén a The Beatles és a The Rolling Stones volt népszerű a nemzetközi zenei színtéren. Ez a két banda erős vetélytársa lett a The Seekersnek, ők határozták meg a növekvő közönség ízlését is. A zenei piac pontosan 1965-ben kezdett megváltozni, igazodva koruk két legnagyobb zenekarának stílusához.
Ez volt az oka annak, hogy az akkori évek számos énekes és művész karrierje hanyatlott. A The Seekers azonban nem állt meg itt, és úgy döntött, hogy megküzd az európai és amerikai hallgatók népszerűségéért. Tom Springfield dalaival együtt a banda vezető pozíciót szerzett a brit és amerikai listákon. A csoport ugyanakkor más szerzőkkel is együttműködött. Így a Someday One Day című dal, amelyet Paul Simon írt, sláger lett.
Egyszerre két sláger (I'll Never Find Another You és The CarnivalIs Over) 1965-ben vezető helyet foglalt el az Egyesült Királyság Top 30-ában. Számos kritikus és modern megfigyelő azt állította, hogy a The Seekers nem tett szert kisebb népszerűségre, mint fő versenytársai, a The Beatles és a The Beatles. A Rolling Stones.
Aztán jött az I Am Australian című szerzemény, amelyben Russell Hitchcock és Mandaviu Yunupingu szerepelt. A dal népszerűvé vált a kontinensen kívül, sőt sokan Ausztrália nem hivatalos himnuszaként is nevezték.
A keresők szakítása
1967-ig a csoport karrierje fejlődésnek indult, rendszeres koncertekre és nagyszabású turnékra került sor. A csapat új kislemezeket és lemezeket adott ki. 1967-ben jelent meg a Springfield által írt Georgy Girl című dal. A szerzemény nemzetközi slágerré is vált, a világ vezető slágerlistáira került. A dal azonban arról is hírhedt, hogy ez a banda utolsó igazi slágere.
A következő két évben a banda kevesebb anyagot vett fel, de továbbra is koncertezett. A The Seekers hivatalosan 1969-ben jelentette be szakításukat. Aztán Durham énekes szólókarrierbe kezdett, és némi sikert ért el ebben. Keith Podger ötlete volt a New Seekers nevű zenekar létrehozására. Azonban soha nem járt sikerrel.
Újabb próbálkozás…
A végső pontot 1975-ben határozták meg. Ezután a csapat eredeti első felállása (4 férfi énekes) újra összeállt, hogy új albumot hozzanak létre. A csapat azonban rájött, hogy női énekes nélkül a stílusa és a jellegzetes stílusa felismerhetetlenné válna. Durham helyett Louise Wisselinget, egy fiatal holland énekesnőt vitték el.
Sokan teljes "kudarcot" jósoltak ennek a kiadásnak, de a banda régi "rajongóinak" tetszett a megjelenés. Ez az album nem örvendett világszerte népszerűségnek. A The Sparrow Song kislemez azonban felkerült a slágerlistákra Ausztráliában. A csoportnak ismét sikerült hangosan kijelentenie magát - ezúttal csak szülőföldjük területén.
Nem ez volt a csapat utolsó visszatérése. Az újraegyesítés csaknem 20 évvel később megtörtént – 1994-ben a banda egy sor koncertet adott. Ezúttal az eredeti felállásban Judith Durhammel. 1997-ben kiadták a zenekar legjobb szerzeményeit tartalmazó gyűjteményt.
