A rockzene történetében számos olyan kreatív szövetség született, amelyek a "Supergroup" megtisztelő címet viselték. A Traveling Wilbury-kat nevezhetjük szupercsoportnak négyzetben vagy kockában.
Olyan zsenik ötvözete, akik mind rocklegendák voltak: Bob Dylan, Roy Orbison, George Harrison, Jeff Lynne és Tom Petty.
Utazó Wilburys: a rejtvény a helyén van
Az egész esemény híres zenészek remek tréfájaként kezdődött. Egyikük sem gondolta komolyan egy ilyen csoport létrehozásának kérdését. Azonban minden jól és szórakoztatóan alakult.
1988-ban az ex-Beatle George Harrison egy újabb szólóalbumot, a Cloud Nine-t készített a Warner Brothers kiadására.
Az album támogatására egy "negyvenöt" kiadását követelték. Az elkészült This is Love opust neki szánták. A másik oldalon a menedzserek valami újat kértek.
Harrisont átnyergelték a feladattal, és Los Angelesbe ment. Az egyik kávézóban látta Jeff Lynnt (ELO) és Roy Orbisont (egy korai rock and roll sztár).
Mindkét elvtárs ekkor foglalkozott Orbison új lemezével. George mesélt barátainak a munkanapjáról, a lemezcég követelményeiről, és segíteni akartak.
Úgy döntöttek, hogy Bob Dylan házában találkoznak. Miután Harrison megegyezett a vendégszerető házigazdával, hogy tartsanak egy foglalkozást, Tom Pettyhez futott egy gitárért. És lazán biztosította jelenlétét a próbán.
Egy nappal később Dylan stúdiójában egy rögtönzött kvintett néhány óra alatt megkomponálta a Handle with Care című dalt. Öt szólamra osztották, külön-külön és kórusban adták elő.
A felvétel kislemezre nagyon jó lett. És akkor George azzal az ötlettel állt elő, hogy hozzáadjon még egy 8-9-et az album dalához.
Az ötletet minden jelenlévő egyhangúlag támogatta. De időbe telt új dalok létrehozása. Ezért egy hónappal később ugyanabban az összetételben gyűlt össze a társaság, kész szerzői anyaggal. De már meglátogattam Dave Stewartot (Eurythmics), ahol az összes jóváhagyott hangsávot rögzítették.
Modern klasszikus
A projekt kezdeményezője, George Harrison vállalta a munka javítását. De már az oxfordshire-i FPSHOT otthoni stúdióban, amely képességeit tekintve felülmúlja a híres Abbey Roadot.
Így jött létre az eredeti korong, amelyet a modern zene öt óriása alkotott meg. Az új együttes nevének kitalálásakor számos lehetőségen mentek keresztül, a Wilburys szót választották.
Tehát a rockerek szlengjében olyan meghibásodásokat neveznek, amelyek rendszeresen előfordulnak stúdióberendezésekkel. A Wilburys szó egy vezetéknév volt, és a srácoknak az az ötlete támadt, hogy a Wilbury fivérekké váljanak: Nelson (George Harrison), Otis (Jeff Lynn), Lucky (Bob Dylan), Lefty (Roy Orbison) és Charlie T. Ifj. (Tom Petty). A lemezen lévő adatok között egyébként nem szerepelt az előadók valódi neve.
Bár ezt a csodálatos opust a Harrison dolgozó Warner Bros. Records, a kitalált Wilbury Records borítóján.
A Travelling Wilburys, első kötet 1988 őszén került forgalomba. A brit listákon a rekord a 16. helyet foglalta el, az amerikai listákon pedig a 3. helyet, több mint egy évig maradva a rangsorban.
Az album Grammy-díjjal jutalmazta a zenekart a legjobb rockelőadás kategóriában.
Azt mondják, George Harrison a The Travelling Wilburys teljes értékű turnéjáról álmodott. Azt akarta, hogy a koncertek szóló programokként kezdődjenek minden egyes tag számára. A második részben együtt kellett játszani. És nincs áram, csak akusztika! Érdekes lenne, ha Bob Dylan énekelné Harrison dalait, Harrison pedig Dylan dalait stb. Az érdekes szándékok csak a tervekben maradtak.
Az album borítóján az öt zenész képe volt látható napszemüveg mögé rejtve. De a zene ínyencei felismerték mindegyikük egyéni jellemzőit.
Folytatás ...
1988 decemberében az egyik Wilbury testvér, Roy Orbison elhunyt. A kollektíva további léte lehetetlenné vált. Egy testületi döntéssel azonban úgy döntöttek, hogy egy újabb albumot rögzítenek kvartettként (egy elhunyt barát emlékére).
A klip az End of the Line dalhoz, amelyet Orbison életében forgattak. A kórusban bársonyos hangja megszólalásakor egy hintaszéket mutatnak be a zenész gitárjával. Aztán az egyik fényképe.
1990-ben megjelent a második album, a The Travelling Wilburys Vol. 3. Ekkora felhajtás azonban, amit a debütáló korong megjelenése okozott, már nem volt megfigyelhető.
Harrison 2001-es halála után a művet újra kiadták két CD-n és egy DVD-n. Az összeállítás a The Travelling Wilburys Collection nevet kapta.
A kiadvány azonnal az első helyet foglalta el az angol albumlistákon. Amerikában pedig a 1. helyet szerezte meg a Billboardon.
A második albumon szerepeltek: Spike (Harrison), Clayton (Lynn), Muddy (Petty), Boo (Dylan).
Jim Keltner (szezonális dobos) egész idő alatt a "testvérekkel" dolgozott. A Wilbury családba azonban nem vették fel, de szerepelt a csoport videóin. Ráadásul az újrafelvétel során Ayrton Wilbury bekerült a csoportba.
Ezen az álnéven Dhani Harrison, George fia volt, aki segített az egyes számok rögzítésében.
