A The White Stripes egy amerikai rockegyüttes, amely 1997-ben alakult a Michigan állambeli Detroitban. A csapat eredete Jack White (gitáros, zongorista és énekes), valamint Meg White (dobos-ütőhangszeres) volt.
A duett igazi népszerűségre tett szert, miután bemutatta a Seven Nation Army című számot. A bemutatott dal igazi jelenség. Annak ellenére, hogy több mint 15 év telt el a kompozíció megjelenése óta, a szám továbbra is népszerű a zene szerelmesei és rajongói körében.
Az amerikai zenekar zenéje a garage rock és a blues keveréke. A csapat esztétikus kialakításával hívta fel a figyelmet, amely a fehér, piros és fekete egyszerű színvilágát ötvözte. Hasonló árnyalatokat használnak a The White Stripes szinte minden albumában.
Ha a The White Stripes-ről számokban beszélünk, akkor ez az információ így fog kinézni:
- 6 stúdióalbum;
- 1 élő album;
- 2 mini tányér;
- 26 szingli;
- 14 zenei videó;
- 1 DVD koncertfelvételekkel.
Az utolsó három összeállítást a rangos Grammy-díjjal jutalmazták a legjobb alternatív album kategóriában. És bár 2011-ben a duó bejelentette a szakítást, a zenészek tisztességes örökséget hagytak a rajongóknak.
A White Stripes története
Egy rockzenekar létrejöttének története tele van romantikával. Egyszer a Memphis Smoke étteremben Jack Gillis találkozott Meg White pincérnővel. A párnak közös volt a zenei ízlése. A zene prizmáján keresztül tanulmányozták egymást, koncertekre, fesztiválokra jártak és kedvenc rock művészeik számait élvezték.
Mellesleg, mire Jack megismerkedett a lánnyal, már volt tapasztalata a színpadi munkában. A srác a "garázs" punk bandák - Goober & the Peas, The Go és The Hentchmen - tagja volt.
21. szeptember 1996-én a szerelmesek hivatalosan is legalizálták kapcsolatukat. Jack az általánosan elfogadott szabályokkal ellentétben úgy döntött, hogy felveszi a felesége nevét. Megan meg akart tanulni dobolni. 1997-ben professzionális szintre csiszolta tudását.
Felesége zenei kísérletei arra késztették Jacket, hogy saját projektet készítsen. Kezdetben Bazooka és Soda Powder néven léptek fel a zenészek. Ezután spontán úgy döntöttek, hogy kreatív nevüket The White Stripes-re változtatják.
Jack és Megan azonnal megállapította az általános szabályokat:
- kerülje a személyes élettel kapcsolatos kérdéseket;
- testvérként mutatkoznak be a nyilvánosság előtt;
- borítóterv lemezekhez és esetleges árucikkekhez fekete, piros és fehér színben.
A duettpróbák a garázsban zajlottak. Jack átvette az énekes helyét, emellett gitározott és billentyűzett. Megan dobolt, és időnként háttérénekesként is szolgált. A White Stripes első fellépése a Gold Dollarnál volt a Michigan állambeli Detroitban. Az eseményre 1997 augusztusában került sor.
Egy évvel később a független Italy Records kiadó tulajdonosa, Dave Buick beszélni akart a zenészekkel. Kizárólag garázspunkokkal dolgozott, és a szakterülete profi benyomását keltette. Dave meghívta a duót, hogy készítsenek kislemezt a stúdiójában. A zenészek egyetértenek.
Zene: The White Stripes
1998-ban a The White Stripes zenészei bemutatták a Let's Shake Hands debütáló kislemezüket a nehézzene rajongóinak. Hamarosan egy bakelitlemezt mutattak be a Lafayette Blues című számmal. Ez elég volt ahhoz, hogy felkeltse egy nagy kaliforniai cég, a Sympathy for the Record Industry figyelmét.
Egy évvel később a zenekar diszkográfiája egy debütáló albummal bővült. A kollekció a The White Stripes nevet kapta. Érdekes módon a lemezt Son House-nak, egy bluesmannek szentelték, aki jelentős hatással volt Jack White zenei ízlésének kialakulására.
A Cannon című zenei kompozíció tartalmazza House a cappella felvételét, valamint egy kis részletet John the Revelator című evangéliumából. A De Stijl második stúdióalbuma tartalmazza a Death Letter dal feldolgozást.
Általánosságban elmondható, hogy a debütáló albumot mind a zenekritikusok, mind a rajongók melegen fogadták. Így a csoport népszerűvé vált szülőföldjükön, Detroiton kívül. Az All Music azt írta, hogy „Jack White hangja egyedülálló. A zenekedvelők számára a punk, a metál, a blues és a provinciális hangzás kombinációját idézte.
A páros is elégedett volt az elvégzett munkával. A zenészek megjegyezték, hogy a debütáló album szülővárosuk zenetörténetének legerősebb lemeze.
John Peel, aki egy időben a BBC egyik legbefolyásosabb DJ-je volt, nem a The White Stripes szerzeményeit értékelte, hanem a borítótervet. Az albumon Megan és Jack fotója szerepelt a vérvörös falak előtt. De Peel természetesen nem hagyhatta el a duót hízelgő kritikák nélkül. John kreativitásról alkotott hiteles véleményének köszönhetően a csoport még népszerűbb lett az Egyesült Királyságban.
A második stúdióalbum bemutatója
A 2000-es években a The White Stripes diszkográfiája a második stúdióalbummal, a De Stijl-lel bővült. Nagy figyelmet érdemel, hogy a kollekció a garázsrock klasszikusának számít. Az album borítója a "De Stijl" követőinek kreativitásának példája (az absztrakt hátteret téglalapok alkotják, a duett kedvenc színeivel festve).
A De Stijl egy művészek társasága, amelyet 1917-ben alapítottak Leidenben. Ez az asszociáció a neoplaszticizmus koncepcióján alapul, amelyet Pieter Cornelis Mondrian művész fejlesztett ki.
Később a zenészek bevallották, hogy amikor kitalálták a képet, az ihletforrást a De Stijl követőinek munkái jelentették számukra. Az első albumhoz hasonlóan a De Stijl is elkötelezett, ezúttal a De Stijl Gerrit Rietveld építészének és William Samuel McTell bluesembernek.
Néhány évvel később a második válogatás a 38. helyet érte el az Independent Records Chart-on a Billboard Magazine szerint. Érdekesség, hogy az Apple Blossom című szerzemény Quentin Tarantino The Hateful Eight című akciófilmjében hangzott el.
A harmadik album bemutatója
2001-ben a zenészek bemutatták következő albumukat. Az új kollekció a White Blood Cells nevet kapta. A harmadik korong bemutatója után a régóta várt népszerűség a zenekarra esett.
A hagyományosan három színben készült lemez borítója paparazziktól körülvett zenészeket ábrázol. Ez a szatíra. A pár ekkoriban így látta népszerűségét.
Az új album a 61. helyezést érte el a Billboard 200-on, és arany minősítést kapott. A lemez több mint 500 ezer példányban kelt el. Nagy-Britanniában a kollekció az 55. helyet szerezte meg. A Fell in Love with a Girl című számhoz a zenészek egy fényes videoklipet forgattak Lego stílusban. Az alkotás 2002-ben háromszor nyert MTV Video Music Awardot.
Körülbelül ugyanebben az időszakban a "rajongók" látták a "Senki sem tudja, hogyan kell beszélni a gyerekekkel" című filmet. A filmhez készült felvételeket négy napon keresztül vették fel a The White Stripes című filmben New Yorkban.
A 2000-es évek legjobb lemezének bemutatása
2003-ban a zenekar diszkográfiája új albummal bővült. Az Elephant rekordról van szó. Egy évvel később a kollekciót elnyerték a rangos Grammy-díjjal a legjobb alternatív album jelölésben. Az új album a brit nemzeti toplista élére került, és a Billboard 200-on a megtisztelő 2. helyet szerezte meg.
A zenekar névkártyája a Seven Nation Army című szám volt. A dalt a 2000-es évek híres szerzeményének tartják. A pálya egyébként ma is népszerű. Borítóverziókat rögzítenek rajta, sportolimpiákon, politikai tiltakozások alkalmával hallható.
A Seven Nation Army egy olyan férfi nehéz történetéről szól, akit pletykák öveznek. Az ember a háta mögött hallja, amit mond. Kiközösítettté válik, de a magányba halva visszatér az emberekhez.
Az említett album nem kevésbé népszerű dala a The Hardest Button to Button című szerzemény. Az Egyesült Királyság nemzeti toplistáján a 23. helyet érte el. A kompozíció egy rosszul működő családban nevelkedett gyermek nehéz történetét meséli el. Megpróbálja megtalálni önmagát. A Balland Biscuit című dal pedig a Peaky Blinders sorozat filmzenéjeként hallható.
2005-ben a zenekar diszkográfiája egy újabb Get Behind Me Satan című válogatással bővült. A korongot a legmagasabb szinten díjazták. Megkapta a rangos Grammy-díjat a legjobb alternatív felvétel kategóriában.
Az Icky Thump válogatás azonban a The White Stripes diszkográfia legsikeresebb albumának számít. Az albumot 2007-ben mutatták be a rajongóknak.
Icky Thump az 1. helyen debütált az Egyesült Királyságban és a 2. helyen a Billboard 200-on. A lemez megjelenésének köszönhetően a duó életében harmadszor nyerte el a legjobb alternatív albumnak járó Grammy-díjat.
A stúdióalbum bemutatója után a duó turnéra indult. Ben Blackwell, Jack White unokaöccse szerint Meghan legutóbbi Mississippi-beli fellépése előtt azt mondta: "A White Stripes utoljára lép fel." Aztán a srác megkérdezte, hogy a turné végére gondol: "Nem, ez az utolsó megjelenés a színpadon." Szavai igaznak bizonyultak.
A White Stripes összeomlása
2. február 2011-án a duó hivatalosan bejelentette, hogy többé nem vesznek fel dalokat és nem lépnek fel The White Stripes álnéven. A zenészek úgy döntöttek, hogy megőrzik jó hírnevüket, és a népszerűség csúcsán fejezik be tevékenységüket.
