Tony Esposito (Tony Esposito) híres olasz énekes, zeneszerző és zenész. Stílusát az itáliai népek zenéjének és a nápolyi dallamoknak sajátos, de egyben harmonikus ötvözete jellemzi. A művész 15. július 1950-én született Nápoly városában.
A kreativitás kezdete Tony Esposito
Tony 1972-ben kezdte zenei karrierjét, amikor felvette saját dalait. 1975-ben pedig megjelent első szóló stúdióalbuma, a Rosso napoletano ("Nápoly vörös").
Alig egy évvel később megjelent Esposito két új korongja, a Processione Sul Mare ("Procession at Sea") és a Procession of the Hierophants ("Procession of the Hierophants").
Az albumok megjelenésével párhuzamosan a szerző már dolgozott a következőn. Az ilyen gyümölcsöző tevékenység nem maradt észrevétlen.
1977-ben jelent meg következő teljes lemeze, a Gentedistratta ("Elzavart emberek"), amelyért Tony megkapta az első olasz kritikusok díját.
Tony Esposito hangszermesteri tudása
Kiváló ütőhangszeres-zenész, aki ütős hangszerekkel rendelkezik. Zenéjének megalkotása során előszeretettel alkalmaz egy szokatlan hangszert, a kalimbát.
Ez egy Madagaszkáron és Közép-Afrikában elterjedt eszköz; a hangszerek lamellafonjai osztályába tartozik. Ez egyfajta kézi zongora.
Zenei megközelítésében számos más hangszernek is van helye, amelyek egy átlagos európai hallgató számára szokatlanok.
A kíséretben hallható a bongo (ütőhangszer Kubából), a maracas (zajhangszer az Antillákról), a marimba (a xilofon "rokonja", maga a xilofon) és más ritka tárgyak.
Az előadó bevallotta, közel áll hozzá az afrikai kultúra, Tony Esposito ezt azzal hozza összefüggésbe, hogy a nagymamája marokkói.
Zenei irányok
Esposito magánrésztvevője nem csak hazájában zajló jazzfesztiváloknak. Például 1978-ban és 1980-ban a Montreux Jazz Fesztivál (Svájc) egyik zenésze volt.
Zenei etnikai oldala megkülönböztette a többi előadótól. Az ő számaiban is hallható new age, funk és jazz fúzió.
Tony mindvégig nem egyedül dolgozott, karrierje során zenésztársak segítették. Az 1984-1985 közötti első zenei felfutás idején. az énekes Gianluigi Di Franco volt.
Érdekes tények a művészről
1976-ban a Domenicain című vasárnapi televíziós műsor jelent meg Olaszországban.
1982-ben Tony Esposito Pagaia ("Oar") című dalát választották főcímdalnak. Tonynak összesen 14 szólóalbuma volt, amelyek közül az utolsót 2011-ben hozták létre és adták ki Sentirai („You Feel”) címmel.
Esposito gyümölcsöző munkáját nemcsak a hang újszerűsége és a felvétel érdekes megközelítése, hanem a felvételi sávok minősége is jellemezte.
1985-ben a művész megkapta a Kritikusok Díját CD-i (5 millió példány) aktív értékesítéséért. Ugyanebben az évben Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban és Venezuelában Tony aranykorong formájában kapott díjat.
Más zenészekkel való együttműködés ritkán fordult elő Tony karrierje során, de a közvélemény számára mindig emlékezetes maradt.
Az 1970-es évektől olyan művészekkel találkozott és működött együtt, mint Alan Sorrenti, Eduardo Bennato, Francesco Guccini, Francesco de Gregori, Roberto Vecchioni, a Perigeo csoport.
Olaszország elhagyása
Tony Esposito név csak a profi zenészek körében volt ismert, de ő szeretett volna belépni a világpiacra.
Az első album megjelenésére való felkészülés óta megszakítás nélkül eredményesen dolgozott, és jelentős mennyiségű anyagot adott ki. Szorgalmasságát a kritikusok többször is nagyra értékelték.
Végül 1984-ben Tony kiadta a Kalimba De Luna című szerzeményt, amely a világ minden tájáról vonzotta a hallgatókat. Ez a dal nem csak az átlagos embereknek tetszett, hanem a profi zenészeknek is.
A ritmus és a harmonikus teljesség késztette a szám remixeinek és feldolgozásainak elkészítését. Összesen több mint 10 híres előadó adta elő a dal létrehozásának története során.
Köztük van Boney M. (diszkócsoport Németországból), Dalida (olasz származású francia színésznő és énekes) és Ricky Martin (puerto ricói popzenész).
A Kalimba De Luna dal bekerült az országok összes zenei csúcsára, nemcsak Tony eredeti verziójában, hanem más előadók teljesítményének köszönhetően is.
A világhír után
Tony nem engedhette meg magának, hogy szünetet tartson a dalok megjelenése között, világméretű színpadi sikerét erősíteni és növelni kellett. 1985-ben a szerző megírta Papa Chico című dalát, és külön kislemezként adta ki.
Ezzel a kompozícióval a művész alátámasztotta méltó zenész címét. A szám megtalálta "rajongóit" a Benelux-országokban, különböző zenei listákra került.
A dal a mai napig népszerű maradt kortalan hangzása miatt, a zenészek világszerte továbbra is készítik Papa Chico szerzeményének feldolgozásait.
Tony Esposito most
Tony Esposito folytatja a zenei magasságok hódítását, továbbra is gyümölcsözően dolgozik a színpadon, és nem is fog otthagyni. Az utolsó album nagyon régen jelent meg, így a "rajongók" izgatottan várják a szerző által előadott új szerzemények megjelenését.
