A franciául beszélő rapper, Abd al Malik új, esztétikus transzcendentális zenei műfajokat hozott a hip-hop világba második szólóalbuma Gibraltar kiadásával 2006-ban.
A strasbourgi NAP együttes tagja, a költő és dalszerző számos díjat nyert, és sikere valószínűleg egy ideig nem fog alábbhagyni.
Abd al Malik gyermekkora és fiatalsága
Abd al Malik 14. március 1975-én született Párizsban kongói szülők gyermekeként. A Brazzaville-ben eltöltött négy év után a család 1981-ben visszatért Franciaországba, hogy Strasbourgban, a Neuhof kerületben telepedjen le.
Fiatalkorát gyakori bûnözés jellemezte, de Malik vágyott a tudásra, és jó tanuló volt az iskolában. Az élet tereptárgyainak keresése és a spiritualitás iránti igény vezette a srácot az iszlámhoz. A srác 16 évesen fordult a vallás felé, majd megszerezte az Abd al nevet.
Gyorsan megalapította a New African Poets (NAP) rapcsoportot a környéken öt másik fiúval. Első szerzeményük, a Trop beau pour être vrai 1994-ben jelent meg.
Egy sikertelen album után, amely nem kelt el, a srácok nem adták fel, hanem visszatértek a zenéhez a La Racaille sort un disque (1996) albummal.
Az album elindította a NAP karrierjét, amely a La Fin du monde (1998) megjelenésével vált sikeresebbé.
A csoport különböző népszerű francia rap előadókkal kezdett dolgozni, mint például: Faf La Rage, Shurik'n (I AM), Rocca (La Cliqua), Rockin's Squat (Assassin).
A harmadik album, az Insideus két évvel később jelent meg. A zene nem vette el Abd al Malik figyelmét a tanulmányairól. Klasszikus írás és filozófia alapképzését az egyetemen végezte.
Bár egy ideig a srác a vallással kapcsolatos szélsőségesség küszöbén állt, mégis megtalálta az egyensúlyt. Sidi Hamza al-Qadiri Butchichi marokkói sejk Abd al Malik spirituális tanítója lett.
1999-ben feleségül vette R'N'B Wallen francia-marokkói énekesnőt. 2001-ben született egy fiú, Mohammed.
2004: Le Face à face des cœurs album
2004 márciusában Abd al Malik kiadta első szólóalbumát Le Face à face des cœurs címmel, amelyet „randevúként önmagával” jellemez.
Tizenöt "merész romantikus" alkotást megelőzött egy rövid interjú Pascal Clark újságíró vezetésével, amely lehetővé tette a művész számára, hogy bemutassa a mű megközelítését.
A dalok felvételében néhány volt NAP-kolléga is részt vett. A Que Die ubénisse la France ("Isten áldja Franciaországot") című album utolsó dala Ariel Wiesmann-nal visszhangozta a rapper egyidejűleg megjelent "Isten áldja Franciaországot" című könyvét, amelyben megvédte az iszlám fogalmát. A mű Belgiumban díjat kapott - Lawrence-Tran-díjat.
2006: Gibraltar album
A 2006 júniusában megjelent album nagyon távol áll az előzőtől. A Gibraltar című album megírásához meg kellett változtatnia a "rap" fogalmát.
Ezért számos műfajt kombinált, mint például: jazz, slam és rap és sok más. Malik dalai új esztétikát nyertek.
Egy másik ötlet támadt Malikban, amikor meglátta Jacques Brel belga zongoraművész előadását a tévében. Malik továbbra is szenvedélyesen rajongott a rapért, ezért figyelmesen hallgatta Brel zenéjét.
Malik első meghallgatásakor olyan volt, mint egy áramütés. A zongorista játékát hallgatva a rapper elkezdett zenét komponálni az új albumhoz.
A felvételen olyan zenészek vettek részt, akik nagyon távol álltak a hip-hoptól: Laurent Werneret basszusgitáros, Marcel Azzola harmonikás és Régis Ceccarelli dobos.
Ennek a hangszerkészletnek köszönhetően a dalok költészete vonzóbbá vált a hallgató számára.
A 12. szeptember 2001. című album első kislemeze után 2006 novemberében megjelent a második kislemez, a The Others – valójában Jacques Brel Cesgens-là című számának átdolgozott változata.
A rekord először 2006 decemberében lett arany, majd 2007 márciusában dupla arany lett. Az album nemcsak kereskedelmi sikert aratott.
A kritikusok számos díjjal ismerték el a művet – 2006-ban a Constantine-díjat és a Charles Cros Akadémia díját, a Victoires De La Musique-díjat az Urban Music kategóriában és a Raoul Breton-díjat 2007-ben.
2007 februárjában Abd al Malik Laurent de Wilde-ot is magába foglaló jazzkvartettjével közel 13 hónapig tartó turnéba kezdett, és több mint 100 koncertből állt Franciaországban, Belgiumban, Svájcban és Kanadában.
Ugyanakkor Maliknak sikerült megjelennie fesztiválokon. Márciusban Párizsba utazott a La Cigale színházba, majd a Cirque d'Hiverbe.
2008-ban a Beni-Snassen csapata Abd al Malik körül gyűlt össze. Itt láthatták a zenész feleségét, az énekes Wallent is. A csoport kiadta a Spleen et idéal című albumot – a humanizmus és a mások iránti hűség himnuszát.
2008: Dante album
Dante énekes harmadik albuma nagyon magas célokat tűzött ki maga elé. 2008 novemberében adták ki. A rapper megmutatta ambícióit.
Valójában a korong a Roméo et Juliette című dallal kezdődött, amely egy duett Juliette Grecóval. A legtöbb dalt Gérard Jouannest, Greco koncertmestere írja.
A francia dalra való hivatkozások mindenhol ott voltak. Itt a rapper az egész francia kultúra előtt tisztelgett, mint például Serge Reggiani a Le Marseillais-ban.
Hogy egy kicsit több ragaszkodást mutasson a francia – akár regionális – kultúra iránt, az elzászi Contealsacien nevet értelmezte.
28. február 2009-án Abd al Malik megkapta a Victoires de la Musique díjat Dante című albumáért. 2009 őszén a Dantesque turné során november 4-én és 5-én mutatta be a "Rómeó és társai" című műsort a párizsi Cité de la Musique-ban.
Olyan művészeket hívott meg a színpadra, mint Jean-Louis Aubert, Christophe, Daniel Dark.
2010: Château Rouge album
2010-ben Abd al Malik bekerült az irodalomba, amikor megjelent a „Nem lesz külvárosi háború” című esszéje, amely elnyerte az Edgar Faure-díjat a Politikai Könyvért.
8. november 2010-án megjelent a negyedik album, a Château Rouge. Átmenet a rumbáról a rockra, az afrikai zenéről az elektrora, az angolról a franciára – ez az eklektika mindenkit meglepett.
Az album több duettet is tartalmazott, nevezetesen Ezra Koeniggel, a New York-i énekesnővel, a Vampire Weekenddel és a kongói énekesnővel, Papa Wembával.
A rapper-filozófus 2011 februárjában megkapta pályafutása negyedik Victoires de la musique díját, ezzel elnyerte a Château Rouge album díjat Urban Music kategóriában. Ezzel az új díjjal kezdett új turnéba 15. március 2011-én.
2012 februárjában Abd al Malik kiadta harmadik könyvét Az utolsó francia címmel. A könyv portrékon és novellákon keresztül az identitás és a szülőföldhöz tartozás érzését idézte fel.
Ugyanebben az évben a rapper szerződést írt alá az Amnesty International-lel, és megírta az Actuelles IV című dalt, amely az emberi jogok tiszteletben tartásáért folytatott kampány filmzenéje.
Abd al Malik, akit fiatal kora óta lenyűgöztek Albert Camus írásai, neki ajánlotta a "Lázadás művészete" című előadást, amelyet a francia író, L'Enverset csipke első munkája köré készítettek.
A színpadon rap, slam, szimfonikus zene és hip-hop tánc kísérte Camus gondolatait és ötleteit. Az első előadásokra 2013 márciusában Aix-en-Provence-ban került sor, egy turné előtt, amely decemberben a párizsi Château Színházba vitte.
Eközben a művész 2013 októberében publikálta negyedik munkáját "Iszlám a köztársaság segítségére". Ebben a regényben egy köztársasági elnökjelöltet mutatott be, aki titokban áttért az iszlámra.
Ez egy olyan mese, amely ismét a toleranciát és az emberséget védi, és harcol az előzetes elképzelések ellen is.
2013 volt az az év is, amikor a zenész hozzálátott, hogy Allah áldja Franciaországot című könyvét filmre adaptálja.
2014: Qu'Allah Bénisse la France ("Isten áldja Franciaországot")
10. december 2014-én mutatták be a mozik képernyőjén az "Allah áldja Franciaországot" című filmet. Malik számára ez a film „áttörést” jelentett. A kritikusok a film sikeréről is beszéltek.
A filmet számos rendezvényen elismerték, különösen a Reunion Filmfesztiválon, a La Baule Zenei és Filmfesztiválon, a Namur Nemzetközi Filmfesztivál Discovery-díját, valamint az argentínai Nemzetközi Filmsajtó Szövetség Discovery Kritikai Díját kapta.
A filmzenét Abd Al Malik felesége komponálta és adta elő. 2014. november eleje óta minden szám előrendelhető az iTunes-on, hivatalosan december 8-án jelent meg.
2014-ben folytatódott a L'Artet la Révolte turné.
2015: Scarifications album
Egy hónappal a párizsi merényletek után, 2015 januárjában Abd al Malik közzétett egy rövid szöveget Place de la République: Pour une spiritualité laïque címmel, amelyben azzal vádolta a (Francia) Köztársaságot, hogy nem kezeli minden gyermekét.
Ez a szöveg, amely az iszlámmal kapcsolatos félreértéseket is igyekezett tisztázni, azzal a vallással, amelyhez néhány éve fordult.
Novemberben a rapper új albumot adott ki Scarification néven, a híres francia DJ-vel, Laurent Garnier-vel együttműködve. Első pillantásra a hallgatókat meglepheti ez az együttműködés.
A két zenész azonban már régóta fontolgatja a közös munkát, és az elmúlt évek minden fejlesztését a munkájukba fektették. A hangzás meglehetősen durva, a szöveg pedig kemény.
Így Abd al Malik megmutatta "harapós" rapjét, ami mindenkinek nagyon hiányzott. A kritikusok szerint ez a munka az egyik legsikeresebb rapzenész karrierjében.
