Az All-4-One egy rhythm and blues és soul énekegyüttes. A csapat nagyon népszerű volt a múlt század 1990-es éveinek közepén.
A fiúbanda az I Swear című slágeréről ismert. 1993-ban elérte az 1. helyet a Billboard Hot 100-on, és rekord 11 hétig maradt ott.
Az All-4-One csoport munkájának jellemzői
Az All-4-One csoport megkülönböztető jellemzője az énekhangok, amelyeket gyakorlatilag nem támogat zenei kíséret.
A kiváló produkciós munkának köszönhetően a csapat gyorsan népszerűvé vált az Egyesült Államokban és az angol nyelvű országokban.
Az All-4-One csapat a doo-wop műfajban dolgozott, olyan zenei kompozíciókat kínálva a közönségnek, amelyekben az előadó hangja gyakorlatilag meg sem áll a dal alatt. A kompozíció előadásában minden zenésznek megvan a maga szerepe.
A szólista háttérénekessel és a hátteret alkotó előadóval váltott. Tekintettel arra, hogy a csoportnak egyszerre négy énekese volt, ezt nagyon organikusan és stílusosan lehetett csinálni.
Az All-4-One csoport munkájának fő témája a szerelem volt. A műfaj megjelent a nagyvárosok utcáin, és nagyon népszerű volt az Egyesült Államokban.
Az All-4-One csoportnak köszönhetően sikerült új lendületet lehelniük a műfajba. A csapat óriási hazai népszerűsége kereket adott a műfaj fejlődéséhez. Új csoportokat és kórusokat kezdtek létrehozni, amelyek kivették a részüket a népszerűségből.
A csoport karrierjének kezdete
A banda bemutatkozó albuma 1994-ben jelent meg. Az I Swear című slágernek köszönhetően a korong betört az összes listára, és a közönség is jól fogadta. Eddig az All-4-One csoport e slágere a legjobb szerelmes dalok összes gyűjteményében szerepel.
A sláger szerzői az amerikai country zeneszerzők, Gary Baker és Frank Myers duója voltak. Az eredeti változat 1987-ben íródott.
De ez a kompozíció csak az eredeti rendezés után kapta meg a legszebb óráját, amelyet az All-4-One csapat tagjai alkottak meg.
A sláger első előadóinak nem sikerült a dallal lángra lobbantania a rajongók szívét. De az Atlantic Records producere, Doug Morris felhívta a figyelmet a kompozícióra.
Felajánlotta a srácoknak, hogy vegyék fel ennek a countryslágernek énekes verzióját. A dal hírnevet szerzett az All-4-One csoportnak, és hozzájárult a népszerűségéhez. Sajnos ennek a zenekarnak a diszkográfiájában szinte nem volt ilyen lelet.
1995-ben a csoport Grammy-díjat kapott a legjobb pop énekes előadásért.
Természetesen lehetetlen az All-4-One-t egy dalból álló csoportnak nevezni. A srácok mesterien elsajátították a hangjukat, és több tucat kompozíciót rögzítettek, amelyeket a közönség melegen fogadott.
Jelentős csoportösszetételek
De a sláger, amelyre esküszöm, annyira híres volt, hogy a csoport egyetlen előadása sem nélkülözheti ennek a kompozíciónak az előadását.
További figyelemre méltó szerzemények, amelyek az All-4-One-t a világ legnépszerűbb vokális popegyüttesévé tették, a So Much in Love és az I Can Love You Like That voltak. 1996-ban a banda felvette a The Hunchback of Notre Dame című Disney-animációs film filmzenéjét.
1999-ben az együttes CD-eladásainak csökkenése és a producerekkel való nézeteltérések miatt a banda elhagyta az Atlantic Records-t. Ez oda vezetett, hogy a következő években a csoport nem talált megfelelő helyet a következő lemez felvételére.
A nagy kiadókat nem érdekelte a zene, amely akkorra már elavult volt. A független lemezcégek nem tudták megfelelő feltételeket biztosítani a csapatnak a kreativitáshoz.
A következő nagylemezt csak 2001-ben adta ki az AMC Records. A lemez legjobb száma elérte a 20. helyet a Radio & Records Adult Contemporary listán.
A producerek megjegyezték, hogy az ázsiai régióban megnövekedett az érdeklődés az All-4-One csoport zenéje iránt.
A következő lemez 2004-ben jelent meg, és az ázsiai országokra összpontosított. A csoport sikeresen koncertezett a lemez alátámasztására Tokióban, Szingapúrban, Sanghajban és Bangkokban.
2016 óta a csapat részt vesz az "I love the 90s" turnén. A nagyszabású turnén a múlt század végén a hírnév csúcsára jutott világhírű művészek vettek részt: Spinderalla, Vanilla Ice, Rob Base és még sokan mások.
A zenekar tagjainak szólóprojektjei
Jamie Jones 2004-ben adta ki szólóalbumát Illuminate címmel. A korong vegyes véleményt kapott a kritikusoktól, de a zenész munkásságának rajongói melegen fogadták.
Delius Kennedy társalapítója a Catalina Filmfesztiválnak. Még a "Nyugati Part Cannes-i Fesztiválnak" is nevezték. A versenyprogramban független filmek szerepeltek.
A díjakat a Los Angeles közelében található Santa Catalina-szigeten adták át. Kennedy volt az All-4-One legaktívabb tagja.
A filmfesztivál szervezése mellett a Flashback Tonight című műsor elkészítésével volt elfoglalva. A projekt részeként Delius interjút készített a múlt sztárjaival, és a kortárs zenéről beszélt.
Kennedy nem feledkezett meg saját munkájáról. 2012-ben felvették a "Name of the Rose" című kislemezt, amely a Billboard Hot Dance top 50-be jutott.
Az All-4-One csoport 2009-ig rögzített albumokat, de ezek nem váltak kereskedelmileg sikeressé. A csapat ma turnézik, és az Egyesült Államok minden államában vannak rajongói.
De a közönség körében szinte lehetetlen fiatalokkal találkozni. A csapatra csak az idősebb generáció képviselői emlékeznek.
