Arvo Pyart világhírű zeneszerző. Ő volt az első, aki új látásmódot kínált a zenében, és a minimalizmus technikája felé is fordult. Gyakran „író szerzetesként” emlegetik. Arvo kompozíciói nem nélkülözik a mély, filozófiai értelmet, ugyanakkor meglehetősen visszafogottak.
Gyermekkor és ifjúság Arvo Pyart
Az énekes gyermekkoráról és ifjúságáról keveset tudunk. 11. szeptember 1935-én született az észt kisvárosban, Paideban. A fiút már kiskorában érdekelte a zeneművészet. Iskolásként írta első műveit.
Arvo Pyart tizenévesen megalkotta első remekművét. A „Mi kertünk” kantátáról beszélünk. A srác kompozíciót írt egy gyermekkórusnak és zenekarnak. Később Pärt a Tallinni Zeneművészeti Főiskolán tanult. Középiskolai tanulmányai után a konzervatórium zeneszerzés osztályának tanulója lett. Arvot a kiváló zenész, Heino Eller tanította.
Kreatív módon
Arvo soha nem félt kísérletezni a hanggal. Ezért a klasszikusokat modern hangzással ötvözte. A zeneszerző művében szimfóniák, kantáták és zsoltárok is hallhatók.
A művész kompozícióiban megvan az aszkézis szelleme. A zeneszerző olyan műveket írt, amelyek kizárólag dúr vagy csak kisebb hangokból állnak. Ez egyfajta „trükkje” az észt alkotónak.
1957-től 1967-ig Arvo hangmérnökként dolgozott egy helyi rádiónál. Ezenkívül a zeneszerző gyakran írt filmzenéket népszerű filmekhez és TV-műsorokhoz. Arvo művei őszinte érdeklődést váltottak ki a zenekritikusok körében.
Nem mindenki volt elragadtatva a maestro munkájától. Néhányan a kisebb kompozíciókban magas szintű hozzáértést és professzionalizmust láttak. Mások szerint a művek hangzásukban nagyon felületesek.
A zeneszerző kreatív életrajzában olyan botrányok is vannak, amelyeket az okoz, hogy a társadalom félreérti munkásságát. A kulturális közegben a közfelháborodást a „Nekrológ a zenekarért” váltotta ki. Tyihon Hrenyikov azzal vádolta Arvot, hogy idegen hatásoknak van kitéve. De a bemutatott alkotás megtisztelő 1. helyezést ért el az All-Union Composers Társaság versenyén. Az 1. helyért 1200 jelentkező küzdött.
Új kísérletek a hanggal
Az 1960-as évek közepén a zeneszerző kezdett kísérletezni a hanggal. Munkáin tehát jól hallható a kollázstechnika. A bemutatott technika avantgárd zenei technikák és európai klasszikusok idézeteinek kombinációján alapul.
Az 1970-es évek elejét azonban a zeneszerző munkásságában a középkori zenei technikák tanulmányozása jellemzi. Ekkor jött létre az alkotó egyéni stílusa, amely később a "bells" nevet kapta.
Munkája során a zeneszerző többször is újra felvehette régi műveit. Arvotól nem volt idegen, hogy saját hiányosságain dolgozzon. Az orgona lett a művész kedvenc hangszere.
Az észt munkásságát a társadalmi problémák zenei szintjén tárgyalták. Repertoárjában van egy kompozíció, amelyet a 2006-ban meggyilkolt Anna Politkovszkájának ajánlott. Valamint egy 2008-as szimfónia Mihail Hodorkovszkijnak címezve.
Arvo Pyart személyes élete
Mint kiderült, a zeneszerző monogám. Magánélete nagyon sikeresen fejlődött. Arvo feleségét Nore Pärtnek hívják. A párnak két gyermeke született.
Az 1980-as évek elején a család Bécsbe költözött egy izraeli feleség vízummal. Néhány évvel később Arvo és felesége Nyugat-Berlinbe költöztek. És 2010-ben a zeneszerző ismét visszatért Észtországba.
Arvo Pyart ma
2020-ban az észt híresség szerzeményei továbbra is felcsendülnek különböző országok koncerttermeiben. A rajongók különösen figyelik a zeneszerző 1970-es évekbeli műveit. A maestro koncertjeit nemcsak a Szovjetunió volt országaiban tartják, hanem külföldön is. Pärt polcán számos díj található, a díjátadó ünnepségről készült fotók elérhetők az interneten.
Ráadásul 2020-ban Arvo Pärto 85 éves lett. Aki szeretné jobban megismerni ezt a kultikus személyiséget, az mindenképpen nézzen meg egy dokumentumfilmet a munkásságáról:
- Arvo Pärt – És eljött az este és a reggel (1990)
- Arvo Pärt: 24 előjáték egy fúgához (2002);
- Proovime Pärti (2012);
- Mängime Pärti (2013);
- Arvo Pärt - Isegikui ma kõikkaotan (2015).
