A Blondie egy kultikus amerikai együttes. A kritikusok a csoportot a punk rock úttörőinek nevezik. A zenészek az 1978-ban megjelent Parallel Lines album megjelenése után szereztek hírnevet.
A bemutatott kollekció szerzeményei igazi nemzetközi slágerek lettek. Amikor Blondie 1982-ben feloszlott, a rajongók megdöbbentek. Karrierjük kezdett fejlődni, így ez a fordulat legalábbis logikátlanná vált. Amikor 15 év után a zenészek egyesültek, minden a helyére került.
A Blondie csoport története és összetétele
A Blondie csapat 1974-ben alakult. A csoportot New Yorkban hozták létre. A csapat létrehozásának története romantikus hátterű.
Az egész a Stilettoes zenekar tagjai, Debbie Harry és Chris Stein románcával kezdődött. A kapcsolatok és a zene iránti szeretet erős vágymá nőtte ki magát, hogy saját rockzenekart hozzanak létre. Billy O'Connor és Fred Smith basszusgitáros hamarosan csatlakozott a bandához. Kezdetben a csoport Angel and the Snake álnéven lépett fel, amit gyorsan Blondie-ra változtattak.
Az első felállásváltásra alig egy évvel a zenekar megalakulása után került sor. A gerinc ugyanaz maradt, de Gary Valentine-t, Clem Burke-et elfogadták basszusgitárosnak és dobosnak.
Kicsit később a nővérek, Tish és Snooki Bellomo csatlakoztak a bandához háttérénekesként. Az új csapat összetétele többször változott, mígnem 1977-ben szextett formátumban rögzítették.
Zene: Blondie
Az 1970-es évek közepén a zenészek bemutatták első albumukat. Az összeállítást Alan Betroc készítette. Általában véve a lemezt a punk rock stílusában tartották fenn.
A számok hangzásának javítása érdekében a zenészek meghívták Jimmy Destri billentyűst. Később a csoport állandó tagja lett. Blondie szerződést írt alá a Private Stock Records-szal, és kiadott egy azonos nevű albumot. A kollekciót a kritikusok és a zenebarátok egyaránt hűvösen fogadták.
Az igazi elismerés a Chrysalis Records-szal kötött szerződés aláírása után következett be. Hamarosan a zenészek újra kiadták debütáló albumukat, és jó kritikát kaptak a The Rolling Stone-tól. A felülvizsgálat felhívta a figyelmet az énekes gyönyörű hangjára és Richard Gotterer producer erőfeszítéseire.
A Blondie csoport népszerűségének csúcsa
A zenészek 1977-ben értek el igazi sikert. Érdekes módon a csoport véletlenül lett népszerű. Az ausztrál zenei csatornán az X-Offender című számuk videója helyett tévedésből az In the Flesh című dal videóját játszották le.
A zenészek mindig is úgy gondolták, hogy az utolsó szám kevésbé érdekes a zene szerelmeseinek. Ennek eredményeként a zenei kompozíció a 2. helyet foglalta el a listán, és a Blondie csoport régóta várt népszerűségre tett szert.
A felismerés után a zenészek Ausztráliába indultak. Igaz, a csoportnak fel kellett függesztenie fellépéseit Harry betegsége miatt. Az énekesnő gyorsan magához tért, majd megérkezett a stúdióba, hogy felvegye második stúdióalbumát. A Plastic Letters lemezről van szó.
A második válogatás megjelenése sikeresebb volt, és bekerült a legjobb 10-be Hollandiában és az Egyesült Királyságban. Nem volt problémamentes. A tény az, hogy Gary Valentine elhagyta a csoportot. A zenészeket hamarosan Frank Infante, majd Nigel Harrison váltotta fel.
Album Parallel Line
A Blondie 1978-ban mutatta be a Parallel Line című albumot, amely a csoport legsikeresebb albuma lett. A Heart of Glass című zenei kompozíció több országban is a zenei toplisták élére került. A szám népszerű volt az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Kanadában és Németországban.
Érdekes módon egy kicsit később a zenei kompozíció a "Donnie Brasco" és a "Masters of the Night" filmek filmzenéje lett. Egy másik dal, a One Way or Another szerepelt a Mean Girls és a Supernatural című filmekben.
Sokan ezt az időszakot Debbie Harry-korszaknak nevezik. Az a tény, hogy a lánynak sikerült mindenhol ragyognia. Az ő hátterében a csoport többi tagja egyszerűen „kihalt”. Debbie énekelt, szerepelt zenei videókban, részt vett műsorokban, sőt filmekben is szerepelt. Csak az 1970-es évek végén került az egész csapat a Rolling Stone magazin címlapjára.
A zenészek hamarosan bemutatták az új Eat to the Beat albumot. Érdekesség, hogy a korong örömet okozott Ausztráliából és Kanadából a zenebarátok körében, de az amerikaiak finoman szólva sem értékelték a rockerek erőfeszítéseit. A korong gyöngyszeme a Call Me című szerzemény volt. A pálya Kanadában platina minősítést kapott. A dalt az American Gigolo című film filmzenéjeként vették fel.
Az Autoamerican és a The Hunter következő lemezeinek bemutatója megnyerte a zenekedvelők és a zenekritikusok szívét, de az új kollekciók nem tudták megismételni a Parallel Lines sikerét.
A csapat összeomlása
A zenészek hallgattak arról, hogy a csoporton belül konfliktusok alakultak ki. A belső feszültség azzá nőtte ki magát, hogy a csoport 1982-ben bejelentette a feloszlatását. A csapat egykori tagjai mostantól önállóan valósították meg magukat.
1997-ben a szurkolók számára váratlanul a csapat bejelentette, hogy úgy döntöttek, hogy újra egyesülnek. A hangsúly az utánozhatatlan Harryn volt. Stein és Burke csatlakozott az énekeshez, a többi zenész összetétele többször változott.
Néhány évvel a Blondie csoport újraegyesülése után a zenészek bemutattak egy új albumot, a No Exit-et, melynek fő kislemeze Maria. A szám elérte az 1. helyet a brit listákon.
De nem ez volt az utolsó kollekció. A bemutatott albumot a The Curse of Blondie és a Panic of Girls követte. Az albumok támogatására a zenészek világkörüli turnéra indultak.
A zenekar diszkográfiája a Pollinator (2017) kollekcióval bővült. A lemez felvételén olyan sztárok vettek részt, mint Johnny Marr, Sia és Charli XCX. A Fun című zenei kompozíció az Amerikai Egyesült Államok táncos listáján az 1. helyet szerezte meg.
Korábban a zenészek bejelentették, hogy Phil Collins Not Dead Yet turnéja keretében fellépnek majd nyitószerepként. Emellett a csapat ausztráliai és új-zélandi helyszíneken is fellépett Cyndi Lauperrel együtt.
Szőke ma
2019-ben a Blondie hivatalos közösségi oldalain felfedte, hogy Viviren La Habana címmel EP-t és mini-dokumentumfilmet adnak ki.
Az új EP nem egy teljes élő válogatás, mivel Chris gitárrészeket adott hozzá, hogy fokozza a dalokat.
Debbie Harry 2020-ban lesz 75 éves. Az előadónő életkora nem befolyásolta kreatív képességét. Az énekesnő továbbra is ritka, de emlékezetes előadásokkal örvendezteti meg munkája rajongóit.
