Kezdeti összetétel:
Holger Shukai - basszusgitár
Irmin Schmidt - billentyűs hangszerek
Michael Karoli - gitár
David Johnson - zeneszerző, fuvola, elektronika
A Can csoport 1968-ban alakult Kölnben, júniusban pedig a csoport egy művészeti kiállításon fellépése közben készített felvételt. Aztán Manny Lee énekes meghívást kapott.
A zene tele volt improvizációval, a később megjelent korong Prehistoric future címet kapta.
Ugyanebben az évben egy nagyon tehetséges, de nagyon összetett amerikai művész, Malcolm Mooney csatlakozott a csoporthoz. Vele együtt kompozíciókat készítettek a Prepared to Meet Thy Pnoom koronghoz, amelyet a stúdió nem fogadott el.
Erről az albumról két dalt rögzítettek 1969-ben, és bekerültek a Monster Movie számgyűjteményébe. A többi mű pedig csak 1981-ben jelent meg, és a Delay 1968 nevet kapta.
Malcolm Mooney bizarr retorikája több furcsaságot és hipnotizálást adott a funk, garage és pszichedelikus rock által hatott dallamokhoz.
A Can csoport szerzeményeiben a ritmusszekció volt a fő, amely basszusgitárból és dobból állt, és Liebetzeit (az egyik fenomenális rockdobos) volt a vezető alkotói lendületük.
Muni egy idő után Amerikába távozott, helyette a Japánból érkezett Kenji Suzuki lépett be a csoportba, aki utcazenészként járta be Európát.
Előadását a csoport tagjai látták és meghívták a helyére, bár nem volt zenei végzettsége. Ugyanazon az estén egy Can koncerten énekelt. Az első korong énekével a Soundtracks (1970) volt.
A csoport munkásságának fénykora: 1971-1973
Ezalatt az együttes megalkotta leghíresebb slágereiket, amelyek nagy szerepet játszottak a kraut rockzene irányvonalának kialakításában.
A csapat zenei stílusa is megváltozott, mára változékony és improvizatív lett. Az 1971-ben felvett duplaalbum, a Tago Mago nagyon innovatívnak és szokatlannak számít.
A zene alapja a ritmikus, jazzszerű ütőhangszerek, gitáron az improvizáció, a billentyűk szólója és Suzuki szokatlan hangja volt.
1972-ben megjelent egy meglehetősen avantgárd Ege Bamyasi lemez, amelyet az egyetlen nyitott Inner Space stúdióban rögzítettek. Ezt követte 1973-ban a Future Days ambient CD, amely az egyik legsikeresebb lett.
Egy idő után Suzuki megnősült, és elment a Jehova Tanúi szektához, elhagyva a Can csoportot. Most Karoli és Schmidt énekesek lettek, de mára csökkent a szólamok száma a csoport szerzeményeiben, és folytatódtak az ambient-tel kapcsolatos kísérletek.
A csoport hanyatlása: 1974-1979
1974-ben a Soon Over Babaluma című albumot ugyanebben a műfajban rögzítették. 1975-ben a zenekar az angol Virgin Records lemeztársasággal és a német EMI/Harvest-tal kezdett dolgozni.
Ugyanakkor felvették a Landedet, 1976-ban pedig a Flow Motion lemezt, amely már klasszikusabban és jobban szólt. A Flow Motion I Want More című dala pedig az egyetlen lemez volt, amely Németországon kívül is sláger lett, és a 26. helyet foglalta el az angol listákon.
A következő évben Traffic Roscoe G (basszusgitár) és Rebop Kwaku Baah (ütőhangszerek) énekesek lettek a Saw Delight, az Out of Reach és a Can albumokon is.
Aztán Shukai szinte nem vett részt a csapat munkájában, mivel Schmidt felesége beavatkozott a munkájukba.
1977 végén kilépett a csoportból. 1979 után a Can feloszlott, bár a tagok alkalmanként önálló programokon dolgoztak együtt.
A csoport felbomlása után: 1980 és az azt követő évek
A csapat összeomlása után tagjai különböző projektekben vettek részt, gyakran session játékosként.
1986-ban újraegyesülésre került sor, és Rite Time néven hangfelvétel is készült, ahol Malcolm Mooney volt az énekes. Az album csak 1989-ben jelent meg.
Aztán a zenészek ismét szétszéledtek. 1991-ben ismét összegyűltek, hogy zenét rögzítsenek, a "When the World Ends" című filmhez, amely után jelentős számú gyűjtemény jelent meg különféle kompozíciókból és koncertelőadásokból.
1999-ben a fő felállás zenészei (Karoli, Schmidt, Liebetzeit, Shukai) egy koncerten játszottak, de külön, mert mindenkinek volt már szólóprojektje.
2001 őszén halt meg Michael Caroli, aki hosszú ideig rákos volt. 2004 óta megkezdődött a korábbi albumok újrakiadása CD-n.
Holger Shukai szólóprojekteket adott ki az ambient műfajban. Yaki Liebetzeit lemezdobosként játszott sok bandával.
Michael Karoli is dolgozott session gitárosként, és egy szólóprojektet is kiadott, amelyben Polly Eltes énekelt, és 1999-ben megalakította a Sofortkontakt csoportot!
Irmin Schmidt Martin Atkins dobossal dolgozott, és különféle zenekaroknak készített producereket.
A Suzuki 1983-ban úgy döntött, hogy újra elkezdi a zenélést, és számos országban vett részt különféle zenészekkel együtt, alkalmanként élő fellépéseket is rögzített.
Malcolm Mooney 1969-ben Amerikába távozott, és újra művész lett, de 1998-ban a Tenth Planet zenekar énekese volt.
Rosco Gee basszusgitáros 1995 óta játszik egy zenekarban Harald Schmidt tévéműsorában. Ribop Kwaku Baah 1983-ban halt meg agyvérzésben.
