A kelet-európai porondon egyedülálló jelenség a Blues League nevű csoport. 2019-ben ez a kitüntetett csapat ünnepli fennállásának XNUMX. évfordulóját.
Története teljes egészében a szovjetek és Oroszország országának egyik legjobb énekesének, Nikolai Arutyunovnak a munkájához, életéhez kapcsolódik.
Blues nagykövetek egy nem blues országban
Nem arról van szó, hogy népünk nem szereti a bluest. De még a népszerű műfajok listáján is alig foglal el magas helyet. Ezért azok a hazai zenészek, akik úgy döntenek, hogy színpadra lépnek, és ebben a stílusban vagy ehhez kapcsolódó anyagokat rögzítenek, a közvélemény könnyű félreértésére és karrierjük nehézségeire vannak ítélve.
Ennek ellenére vannak olyan rajongók, akik megpróbálják átadni a hallgatóknak a blues-esztétika megértését. Arutjunovot teljes bizalommal nevezhetjük egyiküknek.
Nikolai értetlenül állt a hetvenes évek közepén a Szovjetunióban egy bluescsoport létrehozása előtt, de nem minden volt ilyen egyszerű. Csak az évtized végén vált valóra álma.
Miért nem sikerült azonnal? Ahogy Nikolai maga azonosította a problémát: szinte minden ismerős zenész arról álmodozott, hogy a Beatles lesz, ő maga pedig arról, hogy Rolling Stone lesz. Kolya első rhythm and blues élménye meglehetősen gyorsan véget ért. A második próbálkozásra 79-ben került sor, és ez most sikerült.
Az "ötletgenerátor" Arutyunov mellett az első felállásban olyan elvtársak voltak, mint Szergej Voronov gitáros (a kultikus CrossroadZ jövőbeli alkotója), Andrej Sverchevsky basszusgitáros és Andrej Yarin dobos.
Az egyik olaj- és gázkutató intézet szerelőterme a fiatalok próbabázisa lett. Megállapodtunk, hogy az ottani zenélési lehetőségért a csoport a naptárban szereplő „piros dátumokon” koncertekkel fizet. Így döntöttek.
Keresse meg a Blues League eredeti összetételét
A csoport egyes tagjainak buzgalma és erőfeszítései nem tartottak sokáig. Ha a dobosnak volt a legkevesebb panasza, akkor a gitáros és a basszusgitáros őszintén szólalt meg.
Ráadásul a kutatóintézet dolgozóinak tartott egyik koncerten botrányt kavart, amikor az egyik borongós néző fellökte magát a színpadra, és kimondta a történelmi mondatot: „Mit játszol itt nekünk Bachot?”.
Hamarosan a csapat elhagyta Sverchevskyt, kicsit később pedig Voronovot. Helyettesüket Mikhail Savkin és Boris Bulkin személyében találták meg, egyszerre több basszusgitáros cserélődött.
Amikor eljött a pillanat, hogy megváljunk a vendégszerető kutatóintézettől, a banda repertoárján nemcsak blues-feldolgozások szerepeltek, hanem a Beatles, az ELO, az Uriah Heep és más népszerű zenekarok kreatív poggyásza is. A közönség azonban szívesen hallhatott anyanyelvű dalokat, ami a srácoknak nem volt, és csak kellett volna.
81-ben Alekszej Kotov dobos saját dobkészlettel érkezett a társasághoz a szovjet bluesjátékosokhoz. Nyikolajhoz hasonlóan ő is nagyon tisztelte a Rolling Stones zenéjét.
1982-ben a srácokat a Kalibr üzem rekreációs központjához csatolták, és négy évig sikeresen dolgoztak a Coliseum Ifjúsági Kortárs Zenei Klub égisze alatt.
Így kovácsolódott össze a csoport stílusa, technikája, sokoldalú, de mégis bluesos anyaggal telt meg a repertoár. A névvel is keményen meg kellett dolgozni, ami csak a lehetőségeket nem kínálta fel. De megállapodtak a "Major League of Blues" mellett (idővel a jelző eltűnt a címből).
1986-ban jelent meg a debütáló mágneses album, melynek neve egybeesett a csoport nevével. Egy Arutyunovból, Savkinból és Kotovból álló triót rögzített. Misha egyébként az összes gitárrészt átvette.
A Blues League csapatának megalakulása
Egy évvel később a "Liga" szakmai csoport státuszt kap, és megváltoztatja összetételét. Szergej Voronov visszatér a keblébe, és magával hozza Alekszandr Solics basszusgitárost és Szergej Grigorjan dobost, akit szinte azonnal Jurij Rogozhin vált a Dynamicstól. Ezenkívül a szaxofonos, Garik Eloyan, aki a billentyűs funkciókat egyesítette, átmegy hozzájuk Jurij Antonovtól.
Ezzel a kompozícióval a csoport turnézni kezdett, beleértve a nemzetközi turnét is. Az angol nyelvű feldolgozások mellett az együttes programjában megjelentek jó dalai oroszul is: "Your Daughter", "Untie My Hands", "July Blues" stb.
89-ben a Blues League több versenyen is részt vett (igaz, nagy visszhang nélkül, de mégis): Steps to Parnassus, Intershans, Formula 9. Az előző szerzeményből Arutjunovon kívül nem maradt senki.
Akkoriban Nikolai már dolgozott együtt Vladimir Dolgov gitárossal, Viktor Telnov basszusgitárossal és Andrej Shatunovsky dobossal. Ezzel egy időben egy bakelit EP is megjelent négy dallal a Melodiya-n.
"Dashing" kilencvenes évek Blues League
A következő évtizedben a League of Blues teljes potenciálját bontakozott ki. Egyre híresebb az országban. És változatlanul a kompozíciója is egyszerre változik. Mennyi minden ment keresztül a különböző zenészekből álló csoporton – összezavarodhatsz!
Figyelemre méltó, hogy ebben az időszakban Arutyunov lányokat kezdett meghívni háttérénekre. Köztük volt Masha Katz énekesnő is, aki 94-ben Judith álnéven hazánkból elsőként vett részt az Eurovízión.
1991-ben megjelent a debütáló LP LB „Éljen a Rhythm and Blues!” címmel, a következő évben pedig egy dupla koncert a „Blues in Russia” fesztiválról.
1994-ben a csapat meghívást kapott a Montreux-i Jazzfesztiválra.
A League of Blues már 1995-ben ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját egy érdekes, „Tényleg eltelt 15 év” című korong kiadásával - mondhatni, az elvégzett munkáról szóló beszámoló formájában. A lejátszási lista az együttes különböző évekből származó dalait tartalmazza.
1996 elején a banda a világzene legendájával, BB Kinggel jammelt, a show végén pedig együtt mentek el a BB King's House of Blues-ba.
97-ben az együttes friss anyagot rögzített egy lemezre, de sajnos nem adták ki. 1998-ban válság tört ki. Jelentősen csökkentette a túrák számát.
Nyikolaj Arutyunov, aki nem akar meghódolni a nehéz körülményeknek, kísérletezik: Dmitrij Csetvergovval együtt létrehozzák az "Arutyunov csütörtöke" projektet.
Később, a 60-es években megjelent még néhány Harutyunov zenekar, mint például a The Booze Band, a Funky Soul, és maga Nikolai is kipróbálta magát a Voice + XNUMX televíziós versenyen, és bejutott a döntőbe.
