Mario Del Monaco a legnagyobb tenor, aki tagadhatatlanul hozzájárult az operazene fejlődéséhez. Repertoárja gazdag és változatos. Az olasz énekesnő a süllyesztett gégemódszert használta az éneklésben.
A művész gyermek- és ifjúsági évei
A művész születési dátuma: 27. július 1915. A színes Firenze (Olaszország) területén született. A fiúnak szerencséje volt, hogy kreatív családban nevelkedett.
Tehát a családfő zenekritikusként dolgozott, édesanyjának pedig csodálatos szoprán hangja volt. Későbbi interjúiban Mario az anyját fogja az egyetlen múzsájaként emlegetni. A szülők és az otthon uralkodó kreatív hangulat határozottan befolyásolta a fiatal férfi szakmaválasztását.
Már kiskorában megtanult hegedülni. Az érzékeny hallásnak köszönhetően a hangszer különösebb erőfeszítés nélkül megadta magát a fiúnak. De hamarosan Mario rájött, hogy az éneklés sokkal közelebb áll hozzá. Rafaelli maestro erőfeszítéseinek köszönhetően a srác elkezdett éneket tanulni, és hamarosan komoly szerepeket vállalt.
Egy idő után a család Pesaroba költözött. Az új városban Mario belépett a tekintélyes Gioacchino Rossini Konzervatóriumba. Arturo Melocchi védnöksége alá került. Sokat tanult és gyakorolt. A lélek tanítója rajongott a tanítványaiért. Egyedülálló technikákat osztott meg vele.
Mario fiatalkorának másik komoly szenvedélye a képzőművészet volt. Komolyan festészettel foglalkozott, és néha agyagból faragta. A művész elmondta, hogy a rajzolás valóban elvonja a figyelmét és ellazítja. Az énekesnek különösen szüksége volt a kikapcsolódásra egy hosszú turné után.
A múlt század harmincas éveinek közepén sikerült ösztöndíjat nyernie a Teatro dell'Opera speciális kurzusára. Elégedetlen volt az intézményben alkalmazott oktatási módszerekkel, ezért tapintatosan megtagadta a tanfolyam elvégzését.
Mario Del Monaco kreatív útja
A múlt század 30-as éveinek végén debütált a színházi színpadon. Aztán részt vett a "Rural Honor" című darabban. Az igazi siker és elismerés egy évvel később érte el a művészt. Őt bízták meg a Madama Butterfly szerepével.
Az alkotói felfutás egybeesett a második világháború kezdetével. A művész tevékenysége egy időre „befagyott”. A háború után azonban a tenor karrierje meredeken emelkedett. A múlt század 46. évében feltűnt az Arena di Verona színházban. Mario részt vett az "Aida" című darabban D. Verdi zenéjére. Ragyogóan megbirkózott azzal a feladattal, amelyet az igazgató szabott neki.
Ugyanebben az időszakban lépett fel először a Royal Opera House színpadán, amely Covent Gardenben található. A színpadon egyébként dédelgetett álma vált valóra. Mario részt vett Puccini Toscájában és Leoncavallo Pagliaccijában.
A senki által ismeretlen operaénekesnő az ország egyik legnépszerűbb tenorjává nőtte ki magát. A múlt század 40-es éveinek végén a Carmen és a Rural Honor című operákban játszott. Néhány évvel később a La Scalában ragyogott. Őt bízták meg Andre Chenier egyik kulcsszerepével.
Az 50-es évek elején az operaénekes nagyszabású turnéra indult Buenos Airesben. Alkotói pályafutása egyik legikonikusabb szerepét alakította. Mario részt vett Verdi "Otello" című operájában. A jövőben többször is részt vett Shakespeare produkcióiban.
Ezt az időszakot a Metropolitan Operában (New York) végzett munka jellemzi. Az amerikaiak nagyra értékelték a tenor tehetségét. A színpadon ragyogott, a részvételével fellépő előadásokra a jegyek napok alatt elfogytak.
Látogassa meg Mario Del Monacót a Szovjetunióban
Az 50-es évek végén érkezett először a Szovjetunióba. Meglátogatta az orosz fővárost, ahol az egyik színházban a Carment színre vitték. Mario partnere a népszerű szovjet művész, Irina Arkhipova volt. A tenor olasz anyanyelvén énekelt részeket, míg Irina oroszul. Valóban lenyűgöző látvány volt. Érdekes volt nézni a színészek interakcióját.
Az operaelőadó teljesítményét a szovjet közönség nagyra értékelte. A pletykák szerint a hálás közönség nemcsak tapsviharral jutalmazta a művészt, hanem a karjaiban is vitte az öltözőbe. Az előadás után Mario megköszönte a közönségnek a meleg fogadtatást. Emellett elégedett volt az igazgató munkájával.
Baleset egy operaénekesnővel
A múlt század 60-as éveinek közepén Mario súlyos közlekedési balesetet szenvedett. A baleset majdnem az életébe került a mesternek. Az orvosok több órán keresztül küzdöttek az életéért. Kezelés, hosszú évekig tartó rehabilitáció és őszinte rossz egészségi állapot – megszakította a tenor alkotói tevékenységét. Csak a 70-es évek elején tért vissza a színpadra. Részt vett a "Tosca" című darabban. Fontos megjegyezni, hogy ez volt Mario utolsó szerepe.
Kipróbálta magát a népszerű dalok műfajában. A 70-es évek közepén egy nápolyi szerzeményeket tartalmazó nagylemez bemutatására került sor. Néhány évvel később megjelent az "Első szerelem" című filmben.
A művész személyes életének részletei
A múlt század 40-es éveinek elején feleségül vett egy bájos lányt, Rina Fedora Filippinit. Kiderült, hogy a szerelmesek gyermekkorban találkoztak. Barátok voltak, de később útjaik elváltak. Felnőttként Rómában keresztezték útjaikat. Mario és Rina ugyanabban az oktatási intézményben tanultak.
A szülők egyébként ellenezték, hogy lányuk egy operaénekesre vágyó feleségül menjen. Méltatlan pártnak tartották. A lány nem hallgatott anya és apa véleményére. Rina és Mario hosszú és hihetetlenül boldog családi életet éltek. Ebben a házasságban a párnak volt egy fia, aki szintén a kreatív szakmában valósította meg magát.
Mario Del Monaco: érdekes tények
- Az operaénekes életrajzának átérezéséhez javasoljuk, hogy nézze meg a Mario Del Monaco unalmas élete című filmet.
- A zenei szakértők Mariót az utolsó operatenornak nevezték.
- Az 50-es évek közepén megkapta a Golden Arena díjat.
- A 60-as években az egyik publikációban megjelent egy cikk, amelyben azt állították, hogy az előadó hangja több méteres távolságban is eltörhet egy kristályüveget.
Egy művész halála
Amikor visszavonult a megérdemelt pihenésre, és elhagyta a színpadot, tanítani kezdett. A 80-as években az operaénekes egészsége meredeken romlott. A művész helyzetét sok szempontból nehezítette az átélt autóbaleset. 16. október 1982-án halt meg.
A művész a mestrei Umberto I. klinika nefrológiai osztályán hunyt el. A nagy tenor halálának oka szívroham volt. Holttestét a Pesaro temetőben temették el. Figyelemre méltó, hogy Othello-nak öltözve küldték utolsó útjára.
