A Megadeth az amerikai zenei élet egyik legfontosabb zenekara. Több mint 25 éves története során a bandának 15 stúdióalbumot sikerült kiadnia. Némelyikük metálklasszikussá vált.
Figyelmébe ajánljuk ennek a csoportnak az életrajzát, amelynek egy tagja történetesen hullámvölgyeket és hullámvölgyeket is átélt.
Megadeth karrierjének kezdete
A csoport 1983-ban alakult Los Angelesben. A csapat létrehozásának kezdeményezője Dave Mustaine volt, aki a mai napig a Megadeth csoport változatlan vezetője.
A csoport egy olyan műfaj népszerűségének csúcsán jött létre, mint a thrash metal. A műfaj világhírre tett szert egy másik Metallica-csoport sikerének köszönhetően, amelynek Mustaine is tagja volt. Valószínűleg nem lett volna még egy nagyzenekarunk az amerikai metal szcénában, ha nincs vita. Ennek eredményeként a Metallica csoport tagjai kitették Dave-et az ajtón.
A neheztelés lendületül szolgált saját csoportja létrehozásához. Mustaine abban reménykedett, hogy megtörli egykori barátai orrát. Ennek érdekében – mint a Megadeth csoport vezetője bevallotta – zenéjét igyekezett gonoszabbá, gyorsabbá és agresszívebbé tenni, mint az esküdt ellenségeké.
A Megadet csoport első zenei felvételei
Nem volt könnyű hasonló gondolkodású embereket találni, akik képesek voltak ilyen gyors zenét játszani. Mustaine hosszú hat hónapig keresett egy énekest, aki helyet tudna foglalni a mikrofonnál.
Kétségbeesetten a csoport vezetője úgy döntött, hogy átveszi az énekesnői feladatokat. Ezeket zeneírással és gitározással kombinálta. A zenekarhoz csatlakozott David Ellefson basszusgitáros, valamint Chris Poland szólógitáros, akinek játéktechnikája megfelelt Mustaine követelményeinek. A dobfelszerelés mögött egy másik fiatal tehetség, Gar Samuelson állt.
Miután aláírták a szerződést egy független kiadóval, az új csapat hozzálátott a Killing Is My Business ... és a Business Is Good debütáló albumának elkészítéséhez. 8 dollárt különítettek el az album elkészítésére. A legtöbbet drogra és alkoholra költötték a zenészek.
Ez nagyon megnehezítette a lemez "promócióját", amivel Mustaine-nek egyedül kellett megbirkóznia. Ennek ellenére a Killing Is My Business... and Business Is Good című albumot a kritikusok jól fogadták.
Kihallatszik belőle az a nehézkedés, agresszió, ami az amerikai iskola thrash metaljára jellemző. A fiatal zenészek azonnal "berobbantak" a nehézzene világába, nyilvánosan kijelentették magukat.
Ez vezetett az első teljes amerikai turnéhoz. Ebben a Megadeth zenekar zenészei együtt jártak az Exciter zenekarral (a speed metal jelenlegi legendája).
Miután feltöltötték a rajongók sorát, a srácok elkezdték felvenni második albumukat, a Peace Sells… but Who's Buying?-t. Az album létrehozását az új Capitol Records kiadóhoz való átállás jellemezte, ami komoly kereskedelmi sikerhez járult hozzá.
Csak Amerikában több mint 1 millió példányt adtak el belőle. A sajtó már akkor minden idők egyik legbefolyásosabb albumának nevezte a Peace Sells-t, míg az azonos című dal klipje szilárd helyet foglalt el az MTV éterében.
Globális siker Megadet
Az igazi népszerűség azonban a zenészekre várt. A Peace Sells… hangzatos sikere után a Megadeth turnéra indult Alice Cooperrel, és több ezer fős közönség előtt játszott. A csoport sikerét a kemény drogok használata kísérte, amelyek komolyan befolyásolták a zenészek életét.
És még a rockveterán Alice Cooper is többször mondta, hogy Mustaine életmódja előbb-utóbb a sírba viszi. A bálvány figyelmeztetései ellenére Dave továbbra is "teljesen élt", a világhír csúcsára törekedett.
Az 1990-ben megjelent Rust in Peace album a Megadeth kreatív tevékenységének csúcspontja lett, amelyet soha nem sikerült felülmúlniuk. Az album nemcsak a felvétel kiváló minőségével, hanem a Megadeth új fémjelévé vált virtuóz gitárszólókkal is különbözött a korábbiaktól.
Ez egy új szólógitáros, Marty Friedman meghívásának köszönhető, aki lenyűgözte Dave Mustaine-t a meghallgatáson. A gitáros további jelöltjei olyan fiatal sztárok voltak, mint Dimebag Darrell, Jeff Waters és Jeff Loomis, akik később nem kevesebb sikert értek el a zeneiparban.
A zenekar megkapta első Grammy-jelölését, de kikapott a közvetlen versenytárstól, a Metallicától. A visszaesés ellenére a Rust in Peace platinalemez lett, és a 23. helyet is elérte az Egyesült Államok Billboard 200-as listáján.
Indulás a hagyományos heavy metal felé
A Rugst in Peace átütő sikere után, amely a Megadeth zenészeit világszínvonalú sztárokká változtatta, a banda úgy döntött, irányt vált a hagyományosabb heavy metal felé. A thrash és speed metal népszerűségéhez kapcsolódó korszak véget ért.
És hogy lépést tudjon tartani a korral, Dave Mustaine a heavy metalra támaszkodott, amely a tömeghallgatók számára is elérhetőbb. 1992-ben megjelent egy új teljes album, a Countdown to Extinction, melynek kereskedelmi fókuszának köszönhetően a zenekar még nagyobb sikert aratott. A Symphony of Destruction című kislemez lett a banda ismertetőjegye.
A későbbi lemezeken a csoport folytatta a hangzás dallamosítását, aminek eredményeként megszabadultak korábbi agressziójuktól.
A Youthanasia és a Cryptic Writings albumokon a metálballadák dominálnak, míg a Risk albumon teljesen eltűnt az alternatív rock, ami rengeteg negatív kritikát eredményezett a szakmai kritikusoktól.
A "rajongók" szintén nem akartak beletörődni Dave Mustaine irányába, aki a lázadó thrash metalt kereskedelmi pop rockra cserélte.
A kreatív különbségek, Mustaine rossz hangulata, valamint számos drog-rehabilitációs tanfolyama végül elhúzódó válsághoz vezetett.
A zenekar a The World Needs a Hero-val lépett be az új évezredbe, amelyben nem szerepelt Marty Friedman szólógitáros. Helyére Al Pitrelli érkezett, ami nem nagyon kedvezett a sikernek.
Bár a Megadeth megpróbált visszatérni gyökereihez, az album vegyes kritikákat kapott a hangzás eredetiségének hiánya miatt.
Mustaine egyértelműen megírta magát, kreatív és személyes válságban van. Az ezt követő szünet tehát egyszerűen szükséges volt a csoport számára.
A csapat összeomlása és az azt követő újraegyesülés
Mustaine mozgalmas életmódja okozta súlyos egészségügyi problémák miatt kénytelen volt kórházba szállítani. A vesekő csak a baj kezdete volt. Nem sokkal később a zenész a bal kezén is súlyos sérülést szenvedett. Ennek eredményeként kénytelen volt szinte a nulláról megtanulni játszani. Ahogy az várható volt, 2002-ben Dave Mustaine bejelentette a Megadeth feloszlatását.
De a csend nem tartott sokáig. A banda ugyanis már 2004-ben visszatért a The System Has Failed című albummal, amely ugyanabban a stílusban készült, mint a zenekar korábbi munkája.
Az 1980-as évek thrash metaljának agressziója és közvetlensége sikeresen ötvöződött a kilencvenes évek dallamos gitárszólóival és modern hangzással. Kezdetben Dave szólóalbumként tervezte kiadni az albumot, de a producerek ragaszkodtak ahhoz, hogy a The System Has Failed albumot a Megadeth kiadó alatt adják ki, ami hozzájárult volna a jobb eladásokhoz.
Ma Megadeth
Jelenleg a Megadeth csoport folytatja aktív kreatív tevékenységét, ragaszkodva a klasszikus thrash metalhoz. Dave Mustaine, miután megtanulta a múlt hibáit, már nem kísérletezett, ami régóta várt stabilitást adott a zenekar kreatív tevékenységének.
Ezenkívül a csoport vezetőjének sikerült leküzdenie a kábítószer-függőséget, aminek következtében a botrányok és a producerekkel való nézeteltérések a távoli múltban maradtak. Annak ellenére, hogy egyik album sem a XXI. Soha nem került közel a Rust in Peace album zsenialitásához, Mustaine továbbra is új slágerekkel gyönyörködött.
A Megadeth befolyása a modern metal színtérre óriási. Számos ismert együttes képviselője bevallotta, hogy ennek a csoportnak a zenéje volt jelentős hatással munkájukra.
Közülük érdemes kiemelni az In Flames, a Machine Head, a Trivium és a Lamb of God együtteseket. Emellett a csoport szerzeményei számos hollywoodi filmet díszítettek az elmúlt években, és az amerikai populáris kultúra szerves részévé váltak.
