Az Orbital egy brit duó, amely Phil és Paul Hartnall testvérekből áll. Az ambiciózus és érthető elektronikus zene hatalmas műfaját hozták létre.
A duó olyan műfajokat egyesített, mint az ambient, az elektro és a punk.
Az Orbital a 90-es évek közepén az egyik legnagyobb duó lett, megoldva a műfaj ősrégi dilemmáját: hűek maradni az underground tánczenéhez, miközben továbbra is népszerűek voltak a rockvilágban.
A rockzenében az album nem csupán kislemezek gyűjteménye, hanem a zenész minden képességének művészi megnyilvánulása, amely élő előadásokban is megmutatkozik.
De az elektronikus zenével a dolgok egyáltalán nem így vannak: az élő előadások nem sokban különböznek a felvételtől, és gyakran nincs szükség koncertekre.
Pályafutását 1990-ben a brit Top 20-as "Chime" című slágerrel kezdték. A duó számos kritikailag elismert albumot adott ki. Az 1993-as és 1996-os csoportlemez első sikeres alkotásai között szerepel az "Orbital 2" és az "In Sides".
A lemezek sikert arattak mind a rockrajongók, mind az elektronikus zene ínyencei körében, köszönhetően az állandó élő fellépéseknek és a banda dalainak filmzeneként való felhasználásának.
Mivel a duó zenéje meglehetősen "moziszerű", olyan filmekben használták, mint az "Event Horizon" és az "Octane".
A duó 2004-ben felbomlott, majd 2009-ben tértek vissza a színpadra. Ezzel egy időben a zenészek kiadták a "Wonky" című teljes albumot és a "Pusher" című film filmzenéjét 2012-ben.
A 2014-es második szakítás után a zenészek 2017-ben újra munkába álltak.
2018-ban megjelent a "Monsters Exist" című albumuk.
Korai karrier
A Hartnall fivérek, Phil (született 9. január 1964-én) és Paul (19. május 1968-én) a kenti Dartfordban nőttek fel, és a korai 80-as évek punk- és elektronikus zenéjét hallgatták.
A 80-as évek közepétől Phil kőművesként dolgozott, Paul pedig a helyi Noddy & the Satellites együttesben játszott. 1987-ben kezdték el közösen felvenni a számokat.
Billentyűzetekkel és dobgéppel rögzített kazettára, összköltsége 2,50 GBP, a srácok elküldték első szerzeményüket, a "Chime"-t a Jackin' Zone otthoni mix stúdiójába.
1989-re a "Chime" kislemezként jelent meg, elsőként a Jazzy M Oh-Zone Records kiadójánál.
A következő évben az ffrr Records újra kiadta a kislemezt, és aláírta a duót. A srácok úgy döntöttek, hogy duettjüket Orbitalnak nevezik el az M25, a londoni körgyűrű gyorsforgalmi út (M25 London Orbital Autópálya) tiszteletére.
Ennek a körgyűrűnek a neve közvetlenül kapcsolódik egy olyan jelenséghez, mint a szerelem nyara, amely a 60-as években San Franciscóban zajlott.
A "Chime" kislemez 17 márciusában a 1990. helyet érte el a brit listákon. Ezt követően a dal megjelent a Top of the Pops televíziós listán.
Az Orbital első cím nélküli albuma 1991 szeptemberében jelent meg. Teljesen új anyagból állt, vagyis ha a "Chime" kislemez és a negyedik "Midnight" című kislemez élő változata új alkotásnak számít.
A Hartnall fivérek későbbi albumaival ellentétben a debütáló mű inkább dalok gyűjteménye volt, semmint igazi teljes mű.
Sok korabeli techno-lemezre jellemző, hogy a zenészek egyik albumról a másikra kivágnak-beillesztenek.
1992-ben az Orbital két új EP-vel is sikeresen szerepelt a slágerlistákon. A Mutations remixmunka – Meat Beat Manifesto, Moby és Joey Beltram közreműködésével – februárban a 24. helyen szerepel.
Az Orbital még abban az évben tiszteleg a Meat Beat Manifesto előtt az "Edge of No Control" újrakeverésével, majd a Queen Latifah, a Shamen és az EMF dalainak átdolgozásával.
A második EP, a "Radiccio" szeptemberben került a legjobb 40 közé. Ez volt a Hartnolls lemezbemutató Angliában, bár az ffrr Records megtartotta az irányítást a duó amerikai szerződése felett.
Az 1993-as új évben a duó teljes készséggel lépett be, hogy a techno zenét felszabadítsa a klubkorlátozások alól. Ezt a folyamatot második lemezük kiadásával indították el, ugyanazon év júniusában.
Ennek az albumnak, akárcsak az előzőnek, nem volt neve, de a "zöld" (zöld) debütáló lemez analógiájára "barna" (barna) becenevet kapott.
A mű egy egésszé egyesítette elődjének különböző irányait, és a brit slágerlisták 28. helyére került.
Élő előadások
A Hartnoll fivérek folytatták az első amerikai turnéjukon megkezdett elektronikus forradalmat.
Phil és Paul először 1989-ben játszott élőben egy kenti kocsmában - még a "Chime" megjelenése előtt -, és 1991 és 1993 között továbbra is az élő előadásokat tették vonzerejük sarokkövévé.
A Mobyval és az Aphexszel közös turnén a Twin Orbital bebizonyította az amerikaiaknak, hogy a techno show-k valójában hatalmas közönséget tudnak vonzani.
Azáltal, hogy nem hagyatkoztak a DAT-ra (a legtöbb élő techno-előadás megmentőjére), Phil és Paul lehetővé tette az improvizáció egy elemét a zene egy addig érintetlen területére, így élő előadásaik valóban „élően” szólnak.
A koncertek nem kevésbé szórakoztatóak voltak, hiszen a szintetizátorok mögött Hartnollék állandó jelenléte – egy-egy zseblámpa mindegyik fejre erősítve, a zene közben himbálózva – kiemeli a lenyűgöző fényshow-kat és látványvilágot.
A "Peel Sessions" EP 1994 elején, a Bida Maida Vale Studiosban élőben rögzítette, műanyagra ragasztotta azt, amit a koncertlátogatók már hallottak.
Az idei nyár az Orbital fellépéseinek csúcspontjának bizonyult. Felléptek Woodstockban, és a Glastonbury Fesztivál főcímei voltak.
Mindkét fesztivál dicséretes kritikákat kapott, és megerősítette, hogy a duó az egyik legjobb élő fellépés a populáris zene területén.
"Snivilisation" album
Az USA-ban csak a "Diversions" EP - amely 1994 márciusában jelent meg a második nagylemez kísérőjeként - tartalmaz számokat a "Peel Sessions" és a "Lush" albumról is.
1994 augusztusa után a "Snivilisation" című mű lett az első Orbital album, amelynek címe is volt. A duó nem hagyott politikai vagy társadalmi kommentárt előző albumukhoz – a „Halcyon + On + On” tulajdonképpen a droghasználatra adott válasz, amelyet saját édesanyjuk hét évig használt.
De a "Snivilization" az Orbitalt a politikai tiltakozás sokkal aktívabb világába lökte.
A középpontban az 1994-es büntetőjogi törvény volt, amely nagyobb jogi lépéseket adott a rendőrségnek a tomboló pártok szétverésére és a tagok letartóztatására.
A stílusok sokfélesége azt jelezte, hogy ez volt az Orbital legeredményesebb munkája. A "Snivilisation" egyben a duó eddigi legnagyobb slágere is lett, és a negyedik helyet érte el a brit albumlistákon.
"In Sides", "Middle of Nowhere" и "Az összességében"
A testvérek 1995-ben végig turnéztak, a Glastonbury Fesztivál főszereplőjeként a Tribal Gathering táncos extravagáns rendezvényen kívül.
1996 májusában az Orbital egy teljesen más körútra indult. A duó hagyományos ülős zenei helyszíneken játszott, köztük a tekintélyes Royal Albert Hallban.
Általában csak este jelentek meg a színpadon, hasonlóan a tipikus rockzenekarokhoz.
Két hónappal később Phil és Paul kiadta a "The Box" című 28 perces zenekari kislemezt.
Ennek eredményeként az "In Sides" az egyik leghíresebb albumuk lett, számos kiváló kritikával olyan kiadványokban, amelyek soha nem foglalkoztak elektronikus zenével.
A banda a legnagyobb slágereiket az Egyesült Királyságban egy háromrészes kislemezzel és a "Satan" kislemez újrafelvételével adta elő.
Több mint három év telt el az Orbital következő albuma, az 1999-es "Middle of Nowhere" megjelenéséig. Ez volt a harmadik egymást követő album, amely bejutott a legjobb 5 közé az Egyesült Államokban.
2001-ben megjelent egy agresszíven kísérletező album "The Altogether" címmel, majd egy évvel később az Orbital több mint tíz évet ünnepelt a "Work 1989-2002" című retrospektív mű megjelenésével.
A Blue Album 2004-es kiadásával azonban a Hartnoll fivérek bejelentették, hogy feloszlatják az Orbitalt.
A szétválás után Paul saját nevén kezdett zenét rögzíteni, beleértve a Wipeout Pure PSP játékhoz készült anyagokat és egy szólóalbumot ("The Ideal Condition"), Phil pedig egy másik Long Range duót hozott létre Nick Smithszel.
A munka folytatása
Nem meglepő, hogy ezzel nem ért véget a partnerségük. Öt évvel a Blue Album megjelenése után a Hartnall testvérek bejelentették élő koncertjüket és találkozójukat a 2009-es Big Chill Fesztiválra.
2012-ben megjelent a nyolcadik teljes albumuk, a Wonky, amelyen visszatértek egy olyan hangzáshoz, amelyet részben Flood producer, részben pedig az Orbital a 90-es évek eleji hangzása ihletett.
Az album olyan kortárs stílusokat is felhasznált, mint a dubstep, és szerepelt benne Zola Jesus és Lady Leshurr vendégművészek éneke is.
Még abban az évben ők adták a Luis Prieto által rendezett Pusher című film zenéjét. Az Orbital 2014-ben ismét feloszlott.
Phil a DJ-zésre összpontosított, Paul pedig kiadott egy albumot 8:58 címmel, valamint Vince Clarke-kal együttműködve 2Square néven is megjelent.
Az Orbital 2017-ben újra egyesült, kiadta a "Kinetic 2017"-et (a Golden Girls korábbi kislemezprojektjének frissítése), és júniusban és júliusban több fellépést is játszott az Egyesült Királyságban.
Egy másik kislemez, a "Copenhagen" jelent meg augusztusban, és a duó az évet teltházas fellépésekkel zárta Manchesterben és Londonban.
2018-ban jelent meg a Monsters Exist, az Orbital kilencedik stúdióalbuma.
