A Platters egy Los Angeles-i zenei csoport, amely 1953-ban jelent meg a színen. Az eredeti csapat nemcsak saját dalainak előadója volt, hanem sikeresen feldolgozta más zenészek slágereit is.
A csoport karrierjének kezdete A tál
Az 1950-es évek elején a doo-wop zenei stílus nagyon népszerű volt a fekete előadók körében. Ennek a fiatal stílusnak a jellegzetessége a sokszólamú együtténeklés, amely a kompozíció során felcsendül, hátteret teremtve a szólista főhangjának.
Az ilyen dalokat zenei kíséret nélkül is el lehetett adni. A hangszeres támogatás csak kiegészítette és fokozta az előadás hatását. Ennek a stílusnak a kiemelkedő képviselői az amerikai The Platters csoport volt. A jövőben lelkes és romantikus balladákat adott a zene szerelmeseinek szerelemről, életről és boldogságról.
A zenészek debütáló fellépésére az Ebony Showcase televíziós műsorban került sor, ahol a zenészek egy vidám szerzeményt adtak elő Old MacDonald Had A Farm. A zenészek továbbra is hetyke stílusban léptek fel, amíg fel nem figyelt rájuk a Federal Records kiadó menedzsere, Ralf Bass. Ő kötötte meg az első hivatalosan megerősített együttműködést a zenészekkel.
Később a zenei együttesre felfigyelt a népszerű zeneszerző, Buck Ram, aki már két sikeres zenei csoportot vezetett, The Three Suns and Penguins. Miután a zeneszerző a zenészek hivatalos képviselője lett, fontos változtatásokat hajtott végre a csoport összetételében. Tony Williamst nevezték ki a csapat főtenorjává, és egy lány csatlakozott a csapathoz.
55 éves korára a zeneszerző összeállította az együttes jól ismert eredeti kompozícióját:
- főtenor - Tony Williams;
- brácsa - Zola Taylor;
- tenor - David Lynch;
- bariton - Paul Roby;
- basszus - Herb Reed.
A The Platters felállása
A művészek 5 évig léptek fel „aranycsapatukkal”. 1959-ben a zenekar tagjainak nehézségei támadtak a törvénnyel kapcsolatban – négy zenészt gyanúsítottak meg kábítószer-terjesztéssel. A vádakat nem erősítették meg, de a zenészek hírnevét aláásták, és sok dalt kitiltottak az amerikai rádióállomásokról.
A csoport népszerűségét nagyban befolyásolta, hogy a fő szólista Tony Williams 1960-ban távozott a zenekarból. Helyére Sony Turner érkezett. Az új szólista kiváló vokális képességei ellenére a zenész nem tudta teljesen helyettesíteni Williamst. A Mercury Records lemezstúdió, amellyel a zenészek együtt dolgoztak, nem volt hajlandó kiadni az előző énekes énekhangja nélküli dalokat.
1964-ben a zenekar összetétele még jobban felbomlott - a csoport elhagyta a brácsás szólistát, Zola Taylort. Paul Roby bariton követte. A zenekar korábbi tagjai megpróbáltak saját zenekart alapítani. A zenekar menedzsere megváltoztatta a zenekar nevét Buck Ram Platters-re. 1969-ben a csoport "arany szerzeményének" utolsó tagja, Herb Reed kilépett a csoportból.
Albumok
A zenészek eredeti felállása több mint 10 sikeres albumot jelentetett meg, amelyek közül a legjobbak az 1956-os lemezek: The Platters és Volume Two. A csoport többi albuma sem volt kevésbé sikeres: The Flying Platters, 1957-1961 lemezei: Only You and The Flying Platters Around The World, Remember When, Encores és Reflections. Az eredeti felállás utolsó, 1961-ben megjelent lemezei is sikeresek voltak: a Broadway Golden Hits Encore és a Life is Just a Bowl of Cherries című lemezei.
1954 óta, öt éven keresztül a csoport sikeresen kiadott olyan albumokat, amelyek nemcsak az Amerikai Egyesült Államokban, hanem Európában is meghódították a hallgatókat. A csoport 1959 végéig népszerű maradt - a következő években nem adtak ki nagy slágereket. Néhány dal a debütáló albumokról későbbi kiadásokba is bekerült.
Legnagyobb slágerek The Platters
A csoport teljes fennállása alatt több mint 400 dalt írtak. A csoport albumai világszerte elkeltek. Körülbelül 90 millió példányt adtak el belőle. A zenészek több mint 80 országban jártak fellépésekkel, és több mint 200 zenei díjat kaptak. A csoport dalai több zenei filmben is megjelentek, mint például: "Rock éjjel-nappal", "Ez a lány nem tehet másként", "Carnival Rock".
A zenészek az első afro-amerikai csoport, amely felkerült a világ fő forgó listáira. Meg tudták törni a fehér előadók monopóliumát. 1955-től 1967-ig A csoport 40 kislemeze felkerült az Amerikai Egyesült Államok Billboard Hot 100 fő zenei toplistájára. Közülük négy az 1. helyet szerezte meg.
A csoport fő slágerei közé tartoznak a csoport eredeti dalai és más zenészek feldolgozott kislemezei. A legnépszerűbb kislemezek között a következő dalok szerepelnek: My Prayer, He's Mine, I'm Sorry, My Dream, I Wanna, Only Mert, Tehetetlen, Ez nem helyes, Becsületszavam, The Magic Touch, Te csinálsz Hiba, Alkonyat Idő, Bárcsak.
A csoport mai népszerűsége
A zenészek slágerei nemcsak az 1960-as években voltak népszerűek, de munkásságuk iránt ma is érdeklődnek. A csoport legnépszerűbb és legismertebb kislemeze az Only You című szerzemény, amely az első albumukon debütált.
Tévedésből egyesek még mindig meg vannak győződve arról, hogy az Only You című sláger egy Elvis Presley-dal. Az Only You című kislemezt sok előadó feldolgozta. Különböző nyelveken hangzott - cseh, olasz, ukrán, sőt orosz nyelven is. A csoport fő slágere a szerelmi romantika szimbólumává vált. Nem kevésbé népszerű a The Great Pretender című kislemez. A kompozíció a zenei csoport első popdala volt. A kislemez 1987-ben aratott jelentős sikert, akkor már Freddie Mercury is előadta.
A zenészek saját dalaik mellett azzal váltak híressé, hogy más előadók kislemezeit is előadták. A Sixteen Tons dal feldolgozása rendkívül népszerű a The Platters előadásában, mint az eredeti Tennessee Ernie Ford hangzásban. Nyugaton a zenekarra a Smoke Gets In Your Eyes című dal feldolgozása miatt emlékeznek. A kislemezt több mint 10 zenész adta elő, de a fekete együttes változata továbbra is példaértékű interpretáció.
A csapat összeomlása
1970 után a menedzser illegálisan "reklámozta" a csoport fellépéseit, amelyekben olyan emberek is szerepeltek, akik nem voltak kapcsolatban az eredeti felállással. A zenekar teljes fennállása alatt a zenei együttes több mint 100 változata számolható össze. Az 1970-es évek óta különböző művészek adtak koncertet egy időben különböző helyszíneken.
Számos klóncsoport harcolt a védjegy birtoklásáért, miközben az eredeti felállás tagjai sorra elhunytak. A vitát csak 1997-ben sikerült megoldani. Egy amerikai bíróság elismerte Herb Reed, a The Platters basszusgitár énekese névhasználatának hivatalos jogát. Az eredeti felállás egyetlen tagja 2012-ben bekövetkezett haláláig lépett fel.
A csoport öröksége romantikus dalok formájában továbbra is népszerű. 1990-ben a zenekar hivatalosan is bekerült a Vocal Group Hall of Fame-be, amelyet a zeneipar legjelentősebb és legnépszerűbb alakjainak szenteltek. A fekete zenészek munkái olyan híresek, mint a The Beatles, a The Rolling Stones és az AC/DC dalai.
