A Small Faces egy ikonikus brit rockegyüttes. Az 1960-as évek közepén a zenészek felkerültek a divatmozgalom vezetőinek listájára. A The Small Faces útja rövid volt, de hihetetlenül emlékezetes a nehézzene rajongói számára.
A kis arcok csoport létrehozásának és összeállításának története
A csoport eredete Ronnie Lane. Kezdetben a londoni zenész létrehozta a Pioneers zenekart. A zenészek helyi klubokban és bárokban léptek fel, és az 1960-as évek elején helyi hírességek voltak.
Ronnie-val együtt Kenny Jones játszott az új csapatban. Hamarosan egy másik tag, Steve Marriott csatlakozott a duóhoz.
Steve-nek már volt némi tapasztalata a zeneiparban. A helyzet az, hogy 1963-ban a zenész bemutatta a Give Her My Regards című kislemezt. Marriott volt az, aki azt javasolta a zenészeknek, hogy a rhyth and bluesra összpontosítsanak.
A csapat összetételében Jimmy Winston billentyűs létszámhiány volt. Valamennyi zenész az Angliában nagyon népszerű „mods” mozgalom képviselője volt. Ez nagyrészt a srácok színpadi arculatán is megmutatkozott. Fényesek és merészek voltak. A színpadi bohóckodásaik néha sokkolóak voltak.
A zenészek úgy döntöttek, megváltoztatják kreatív álnevüket. Mostantól Small Faces néven léptek fel. A srácok egyébként a mod szlengből kölcsönözték a nevet.
A Kis Arcok csoport alkotói útja
A zenészek Don Arden menedzser irányítása alatt kezdtek alkotni. Segített a csapatnak jövedelmező szerződést kötni Deccával. Az 1960-as évek közepén a zenekar tagjai kiadták debütáló kislemezüket What'cha Gonna Do About It. A brit slágerlistákon a dal a megtisztelő 14. helyet szerezte meg.
Hamarosan a csoport repertoárja kiegészült az I've Got Mine című második kislemezzel. Az új szerzemény nem ismételte meg a debütáló mű sikerét. Ebben a szakaszban a csapat elhagyta Winstont. A zenész helyét új tag vette át Ian McLagen személyében.
A zenekar tagjai és a producer kissé idegesek voltak a kudarc után. A csapat mindent megtett annak érdekében, hogy a következő dal kommerszebb legyen.
Hamarosan a zenészek bemutatták a Sha-La-La-La-Lee kislemezt. A dal a 3. helyet érte el a brit kislemezlistán. A következő szám, a Hey Girl is a csúcson volt.
A Small Faces csoport debütáló albumának bemutatója
Ebben az időszakban a zenekar diszkográfiája egy debütáló koronggal bővült. Az albumon nem csak "pop" számok, hanem blues-rock számok is szerepeltek. Több mint két hónapig a kollekció a 3. helyen állt. Siker volt.
Az új All or Nothing szerzői Lane és Marriott voltak. A történelem során először a Small Faces került az angol slágerlisták élére. A következő dalt, a My Mind's Eye-t is nagy szeretettel fogadták a rajongók és a zenekritikusok.
A Small Faces együttműködése Andrew Oldham producerrel
A zenészek jól mentek. De a hangulat a csoporton belül észrevehetően megromlott. A zenészek nem voltak elégedettek menedzserük munkájával. Hamar megváltak útjaik Ardentől, és átmentek Andrew Oldhamhez, aki a Rollingst irányította.
A zenészek nem csak a producerrel, hanem a Decca kiadóval is szerződést bontottak. Az új producer az Immediate Records kiadójához szerződtette a bandát. Az új kiadónál megjelent album kivétel nélkül minden zenésznek megfelelt. Végül is először zenészek vettek részt a gyűjtemény elkészítésében.
1967-ben megjelent a banda legismertebb száma, az Itchycoo Park. Az új dal megjelenését elhúzódó turné kísérte. Amikor a zenészek a stúdióban kötöttek ki, egy újabb abszolút slágert vettek fel - a Tin Soldier című számot.
1968-ban a csoport diszkográfiája az Ogden's Nut Gone Flake című konceptalbummal bővült. A Marriott viccből írt Lazy Sunday című szám kislemezként jelent meg, és végül a 2. helyen végzett a brit listákon.
A kis arcok feloldása
Annak ellenére, hogy a zenészek "finom" dalokat adtak ki, munkájuk kevésbé népszerűvé vált. Steve azon kapta magát, hogy saját projektet akar indítani. 1969 elején Steve új projektet szervezett Peter Framptonnal. A Humblepie csoportról beszélünk.
A trió új zenészeket hívott meg - Rod Stewartot és Ron Woodot. Most a srácok The Faces kreatív álnéven léptek fel. Az 1970-es évek közepén megtörtént a Kis Arcok ideiglenes "újraélesztése". Lane helyett pedig Rick Wills basszusgitározott.
Ebben a kompozícióban a zenészek turnéztak, sőt több albumot is rögzítettek. A gyűjtések igazi „kudarcnak” bizonyultak. A csoport hamarosan megszűnt.
A zenészek sorsa külön figyelmet érdemel. Az 1990-es évek elején Steve Marriott tragikusan meghalt egy tűzben. 4. június 1997-én Ronnie Lane hosszú betegség után elhunyt.
