Mihez asszociál a funkhoz és a soulhoz? Természetesen James Brown, Ray Charles vagy George Clinton énekével. E popcelebek hátterében kevésbé ismertnek tűnhet a Wilson Pickett név. Mindeközben az 1960-as évek soul és funk történetének egyik legjelentősebb személyiségeként tartják számon.
Wilson Pickett gyermekkora és fiatalsága
Amerikai milliók jövőbeli bálványa 18. március 1941-án született Prattville-ben (Alabama). Wilson volt a legfiatalabb a család 11 gyermeke közül. De nem kapott nagy szeretetet szüleitől, és a gyermekkorra az élet nehéz időszakaként emlékezett. Egy gyors indulatú anyával való gyakori veszekedések után a fiú magával vitte hűséges kutyáját, elment otthonról és az éjszakát az erdőben töltötte. 14 évesen Pickett apjához költözött Detroitba, ahol új élete kezdődött.
Wilson énekesként való fejlődése Prattville-ben kezdődött. Ott került be a helyi baptista gyülekezet kórusába, ahol szenvedélyes és lendületes előadásmódjának alapjait formálták meg. Detroitban Pickettet Little Richard munkája ihlette, akit később interjúiban "a rock and roll építészének" nevezett.
Wilson Pickett korai sikerei
Wilsonnak 1957-ben sikerült csatlakoznia a The Violinaries gospel csoporthoz, amely akkoriban szinte a népszerűsége csúcsán volt. Pickett első felvétele a Sign of the Judgement című kislemez volt. A zene és a vallás elválaszthatatlanok maradtak a művész számára még körülbelül négy évig, mígnem csatlakozott a The Falconshoz.
A Falcons csapata a gospel műfajban is dolgozott, és nagyban befolyásolta népszerűségét az országban. Az egyik első zenekar lett, akik termékeny talajt teremtettek a soulzene fejlődéséhez. A csoport egykori tagjai között olyan neveket láthatunk, mint Mac Rice és Eddie Floyd.
1962-ben jelent meg az I Found a Love, a The Falcons robbanékony kislemeze. Az amerikai R&B toplistákon a 6., a popzenei listákon pedig a 75. helyen végzett. Az energikus és fényes kompozíció dicsőítette a zenészek nevét, jelentősen bővítve közönségüket.
Egy évvel később Wilson sikert várt szólókarrierjében. 1963-ban jelent meg It's Too Late című kislemeze, amely az R&B listán a 6. helyezést is elérte, és az Egyesült Államok popslágerlistáján a legjobb 50-ig jutott.
Wilson Pickett az Atlantichoz szerződött
Az It's Too Late sikere felkeltette a nagy zenei társaságok figyelmét a fiatal és ígéretes előadóra. A hangzatos premier után Jerry Wexler Atlantic producer megtalálta Wilsont, és jövedelmező szerződést ajánlott a művésznek.
Ennek ellenére Pickettnek még a producer támogatásával sem sikerült „áttörnie” a népszerűség csúcsaira. Az I'm Gonna Cry című kislemeze nem vonzotta a közönséget (124. a toplistákon). A második próbálkozás sem járt sikerrel, annak ellenére, hogy egy csapat szakembert bevontak a munkába: Bert Burns producer, Cynthia Well és Barry Mann költők, Tammy Lynn énekesnő. A közös kislemez, a Come Home Baby méltatlanul elvették a közönség figyelmét.
Wilson nem adta fel, és tovább dolgozott a kreativitáson. A harmadik kísérlet, hogy visszatérjen a listákra, sikeres volt az előadó számára. Az In the Midnight Hour című szerzemény, amelyet a Stax Recordsnál rögzítettek, a 3. helyet szerezte meg az R&B listán, és a 21. pozíciót érte el a pop listán. Az új művet nagy szeretettel fogadták a külföldi hallgatók. Az Egyesült Királyságban az In the Midnight Hour a 12. helyet érte el a brit kislemezlistán. A lemez "arany" státuszt kapott, több mint 1 millió eladást gyűjtött be az országban és a világon.
A népszerűvé vált Pickett nem élvezte a hírnevet, és csak új kreativitással dolgozott. Az In the Midnight Hour, Don't Fight It után megjelent a Ninety Nine and a Half és a 634-5789 (Soulsville, USA). Mindezek a slágerek ma soul-klasszikusnak számítanak, és mindegyik felkerült az ország R&B-slágereire.
A kiadó megtiltotta Pickettnek, hogy más helyszíneken vegyen fel dalokat, de kiváló alternatívát kínált - a Fame Studiost. A soul szerelmesei körében a slágerek igazi kovácsaként tartották számon. A kritikusok megjegyzik, hogy az új stúdióban végzett munka pozitív hatással volt a zenész munkájára.
Ugrás az RCA Recordshoz és az utolsó Wilson Pickett felvételekhez
1972-ben Pickett felmondta szerződését az Atlantic-cal, és az RCA Recordshoz költözött. A zenész több nagyon sikeres kislemezt rögzített (Mr. Magic Man, International Playboy stb.). Ezeknek a kompozícióknak azonban nem sikerült megrohamozniuk a slágerlisták élét. A dalok nem foglalták el a 90. helyet a Billboard Hot 100-on.
Pickett utolsó felvételét 1999-ben készítette. De ezzel még nem ért véget pályafutása. A zenész 2004-ig tartott koncertkörutakat és fellépéseket. 1998-ban még a "The Blues Brothers 2000" című film forgatásán is részt vett.
Ugyanebben a 2004-ben az egészsége először cserbenhagyta a zenészt. Szívproblémák miatt kénytelen volt megszakítani a túrát és kezelésre menni. Nem sokkal halála előtt Pickett megosztotta családjával egy új gospel album felvételét. Sajnos ez az ötlet soha nem vált valóra – 19. január 2006-én a 64 éves művész meghalt. Pickettet az egyesült államokbeli Kentucky állambeli Louisville-ben temették el.
