Nehéz alábecsülni Christoph Willibald von Gluck hozzájárulását a klasszikus zene fejlődéséhez. Egy időben a mesternek sikerült fenekestül felforgatnia az operakompozíciók gondolatát. A kortársak igazi alkotónak és újítónak látták.
Teljesen új operastílust teremtett. Sikerült több évre előre haladnia az európai művészet fejlődésében. Sokak számára kétségtelen tekintély és bálvány volt. Hatással volt Berlioz és Wagner munkásságára.
Maestro gyermekkora
A zseni születési dátuma 1714. június másodika. Erasbach tartományi faluban született, amely területileg Berching városa közelében található.
Szülei nem voltak kapcsolatban a kreativitással. A családfő sokáig nem találta hivatását. A hadseregben szolgált, kipróbálta magát erdészként, és még hentesként is próbálkozott. Mivel az apa nem talált állandó munkát, a család többször kényszerült lakóhelyet változtatni. Gluck hamarosan Csehországba költözött szüleivel.
A szülők annak ellenére, hogy elfoglaltak és szegények voltak, igyekeztek maximális időt szentelni a gyermeknek. Időben észrevették, hogyan vonzza fiukat a zene. A családfőt különösen az nyűgözte le, hogy a fia milyen könnyedén tud hangszeren játszani.
Az apa kategorikusan ellenezte, hogy Christophe zenéljen. Addigra állandó erdészi állást kapott, és természetesen szerette volna, ha fia folytatná munkáját. Tinédzserként Gluck folyamatosan segített apjának a munkahelyén, és hamarosan a srác belépett a csehországi Chomutov város jezsuita főiskolájába.
Ifjúsági évek
Elég okos srác volt. Ugyanilyen könnyű volt számára az egzakt és a humán tudományok elsajátítása. Gluck több idegen nyelvnek is engedelmeskedett.
Az alaptárgyak elsajátítása mellett zenét tanult. Mintha az apja nem akarta volna, de a zenében Gluck igazi profi volt. Már az egyetemen öt hangszeren tanult játszani.
5 évet töltött az egyetemen. A szülők nagyon várták utódaik hazatérését, de kiderült, hogy makacs fickó. Egy oktatási intézmény elvégzése után úgy döntött, folytatja tanulmányait, de már egy felsőoktatási intézményben.
1732-ben a tekintélyes prágai egyetem hallgatója lett. A fiatalember a filozófiai fakultást választotta. A szülők nem támogatták fiukat ebben a tervben. Megfosztották az anyagi támogatástól. A srácnak nem volt más választása, mint gondoskodni önmagáról.
A folyamatosan tartott koncerteken kívül a Szent Jakab-templom énekkarában is szerepelt énekesként. Ott találkozott Csernogorszkijjal, aki megtanította neki a zeneszerzés alapjait.
Ebben az időszakban Gluck zeneművek komponálásával próbálkozik. Az első kompozíciós kísérletek nem nevezhetők sikeresnek. Christophe azonban úgy döntött, hogy nem vonul vissza céljától. Elég sok időbe telik, és teljesen más módon fognak beszélni vele.
A zeneszerző alkotói pályájának kezdete
Csak pár évig élt Prágában. Ezután Christoph elment kibékülni a családfővel, és Philip von Lobkowitz herceg rendelkezésére bocsátották. Éppen abban az időben Gluck apja a herceg szolgálatában állt.
Lobkowitz képes volt értékelni egy fiatal tehetség tehetségét. Nem sokkal később olyan ajánlatot tett Christophe-nak, amelyet nem tudott visszautasítani. A helyzet az, hogy a fiatal zenész a kápolnában kórista, a bécsi Lobkowitz-palotában pedig kamarazenész helyet foglalt el.
Végül Christophe olyan életet élt, amit szeretett. Új pozíciójában a lehető legharmonikusabbnak érezte magát. Az életrajzírók úgy vélik, hogy ettől a pillanattól kezdődik a páratlan maestro kreatív útja.
Bécs mindig is vonzotta, mert akkoriban itt zajlottak a művészet legjelentősebb eseményei. Bécs varázsa ellenére Christophe nem maradt sokáig az új helyen.
Egyszer a gazdag filantróp, A. Melzi meglátogatta a hercegi palotát. Amikor Gluck zenélni kezdett, mindenki megdermedt, és a tehetséges zenészre pillantott. Az előadás után Melzi felkereste a fiatalembert, és meghívta Milánóba. Új helyen kamarazenészi tisztséget vállalt a mecénás házikápolnában.
A herceg nem akadályozta meg Gluckot, sőt támogatta a zenészt a Milánóba költözésben. A zene nagy ismerője volt. A herceg jól bánt Gluckkal, és őszintén kívánta, hogy fejlődjön.
Christophe 1837-ben kezdte meg feladatait egy új helyen. Ezt az időszakot nyugodtan termékenynek nevezhetjük. Kreatív értelemben a maestro gyorsan növekedni kezdett.
Milánóban zeneszerzési órákat vett jeles tanároktól. Keményen dolgozott, és ideje nagy részét a zenének szentelte. Az 40-es évek elejére Gluck jól ismerte a kompozíciók írásának elveit. Hamarosan teljesen új szintre emeli. Meglehetősen ígéretes zeneszerzőként fognak beszélni róla.
A bemutatkozó opera bemutatása
Hamarosan debütáló operájával bővítette repertoárját. Az "Artaxerxes" kompozícióról beszélünk. A zenei alkotás bemutatására ugyanabban a Milánóban, a Reggio Ducal udvari színház helyén került sor.
Az operát a közönség és a tekintélyes zenekritikusok nagy szeretettel fogadták. Új csillag világított a zene világában. Ekkor több újságban is készült egy rövid ismertető a zeneszerző debütáló alkotásáról. Később több olaszországi színházban is bemutatták. A siker arra késztette a mestert, hogy új műveket írjon.
Aktív életet kezdett. Tevékenységét főként zseniális művek megírásával kötötte össze. Tehát ebben az időszakban Christophe 9 méltó operát adott ki. Az olasz elit tisztelettel beszélt róla.
Gluck tekintélye minden új szerzeményével nőtt. Így más országok képviselői kapcsolatba léptek vele. Christophe-tól egy dolgot vártak el: operák írását egy adott színház számára.
A 40-es évek közepén a nemes Lord Mildron, aki akkoriban a híres Királyi Színház "Haymarket" olasz operáját irányította, Gluckhoz fordult segítségért. Meg akarta ismertetni a közvéleményt annak a munkásságával, akinek a neve nagyon népszerű volt Olaszországban. Kiderült, hogy magának a maestronak sem kevésbé fontos ez az utazás.
London területén volt szerencséje találkozni Händellel. Ez utóbbi akkoriban a világ egyik legerősebb operaszerzőjeként szerepelt. Händel munkája tette a legkellemesebb benyomást Christophe-ra. Az angol színház színpadán bemutatott Gluck operáit egyébként meglehetősen hidegen fogadta a közönség. A közönség közömbösnek bizonyult a maestro munkássága iránt.
Christoph Willibald von Gluck turnén
Anglia bejárása után Christophe nem állt szándékában pihenni. További hat évet töltött turnén. Nemcsak régi operákat mutatott be a klasszikus zene európai tisztelőinek, hanem új műveket is írt. Fokozatosan neve számos európai országban felértékelődött.
A túra szinte valamennyi európai kulturális fővárosra kiterjedt. Hatalmas plusz volt, hogy kommunikálhatott más kulturális személyiségekkel, felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokat cserélve velük.
Drezdában a helyi színház színpadán állította színpadra a "Herkules és Hebe esküvője" című zenés előadást, Bécsben pedig a maestro zseniális operáját, a "Recognized Semiramide"-t. Hozzájárult a termelékenység, beleértve a személyes életben bekövetkezett változásokat is. Gluck szó szerint libbent. Tele volt a legélénkebb érzelmekkel.
Az 50-es évek elején elfogadja Giovanni Locatelli vállalkozó ajánlatát, hogy csatlakozzon a társulatához. Ez alatt az idő alatt új megbízást kap. Megbízták az Ezio című opera megírását. Amikor az előadást színpadra állították, a zeneszerző Nápolyba ment. Nem jött üres kézzel. Christophe új operáját a helyi színház színpadán mutatták be. A „Titusz irgalmassága” teremtésről beszélünk.
Bécsi időszak
Családalapítása után nehéz döntés előtt állt – a zeneszerzőnek el kellett döntenie, hogy feleségével milyen helyen laknak állandó jelleggel. A maestro választása természetesen Bécsre esett. Az osztrák elit melegen fogadta Christophot. Magas rangú tisztviselők abban reménykedtek, hogy Christoph számos halhatatlan kompozíciót ír majd Bécs területén.
Hamarosan a mester kapott ajánlatot magától Szász-Hildburghausen Józseftől, új posztot kapott - zenekarmesteri posztot éppen József palotájában. A Heti Gluck úgynevezett "akadémiákat" szervezett. Aztán előléptették. Christophe-t kinevezték a Court Burgtheater operatársulatának zenekarmesterévé.
Gluck életének ez az időszaka volt a legintenzívebb. Az elfoglaltság miatt egészsége erősen megrendült. Színházban dolgozott, új műveket komponált, és nem felejtette el rendszeres koncertekkel kedveskedni munkája rajongóinak.
Ebben az időszakban sorozatoperákon dolgozott. Miután elmélyült a műfajban, fokozatosan kezdett kiábrándulni belőle. A zeneszerzőt mindenekelőtt az okozta csalódásnak, hogy ezek a művek nélkülözték a drámaiságot. Céljuk az volt, hogy az énekesek megmutassák hangi képességeiket a közönségnek. Ez arra kényszerítette a maestrót, hogy más műfajok felé forduljon.
A 60-as évek elején került sor a zeneszerző új operájának bemutatójára. "Orpheus és Eurydice" megalkotásáról beszélünk. Ma a legtöbb kritikus azt állítja, hogy a bemutatott opera Gluck legjobb megújító műve.
Christoph Willibald von Gluck személyes életének részletei
Glucknak szerencséje volt, hogy találkozott azzal, aki különleges helyet foglalt el életében. Feleségül vett egy bizonyos Maria Anna Bergint. A pár 1750-ben házasodott össze. Egy nő a férjével marad élete végéig.
Christoph imádta feleségét és barátait. Az elfoglaltság ellenére maximálisan odafigyelt családjára. Cserébe válaszoltak a maestronak. Felesége számára Gluck nemcsak csodálatos férj volt, hanem barát is.
Érdekes tények a maestroról
- Sok tanítványa volt. A legkiemelkedőbbek listáját Salieri vezeti.
- Angliai turnéja során saját tervezésű üvegharmonikán adott elő zeneműveket.
- Szerencsésnek tartotta magát, mert Gluck szerint csak jó emberek vették körül.
- A maestro operareformerként vonult be a történelembe.
Christoph Willibald von Gluck utolsó évei
A 70-es évek elején Párizs területére költözött. Az életrajzírók úgy vélik, hogy a "párizsi időszakban" ő komponálta a halhatatlan művek oroszlánrészét, amelyek megváltoztatták az operazenével kapcsolatos elképzeléseket. A 70-es évek közepén került sor az Iphigenia című opera premierjére Aulisban.
A 70-es évek végén kénytelen volt Bécsbe költözni. A helyzet az, hogy a maestro egészségi állapota erősen megromlott. Napjai végéig szülővárosában töltötte. Glitch nem ment sehova. A briliáns maestro 15. november 1787-én halt meg.
